A magyar szecessziós művészet
Az eszményi közösség élettereként a századforduló művészetében gyakran bukkant fel az antik miliő. Számos alkotó az ókori környezetben vélte megtalálni a harmonikus világ helyszínét, a „földi Paradicsomot". E téma- és gondolatkörbe tartoznak Vaszary János ekkor készült szecessziós remekművei is, amelyek a kor társadalmi, filozófiai és pszichológiai kérdéseire keresték a választ.
Vaszary János és Rippl-Rónai József munkásságát a festményekhez hasonlóan magas minőségű iparművészeti alkotások sora is fémjelezte ebben az időszakban. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött szecessziós kerámiák között a kiállításon helyet kapott néhány, a Zsolnay-gyárban kivitelezett kehely és tányér is, melyeket Rippl-Rónai József az Andrássy-ebédlő számára tervezett 1897-1898-ban.
Körösfői-Kriesch Aladár a tolsztojánus szellemiségű szecessziós művészkolónia megalapítójaként 1901-ben telepedett le a Budapesthez közeli Gödöllőn. A gödöllői művésztelepen alkotók munkáit a népművészeti motívumokkal elegyített szecessziós formanyelv jellemzi. A vágyott nemzeti művészet, a jellegzetesen magyar stílus megteremtéséhez a témákat a legendákban élő magyar történelem, a népmesék, a mondák és a balladák világa szolgáltatták. A kor összművészeti törekvéseinek szellemében, a telep égisze alatt készültek építészeti együttesek, enteriőrök, táblaképek, templomi és közintézményi falképek, szobrok, iparművészeti tárgyak, kárpitok, bútorok, üvegfestmények és könyvillusztrációk, de munkálkodásuk szerves része volt a szövőműhely is. A gödöllői művésztelep építész, iparművész tagjának, Toroczkai Wigand Edének népmesei motívumokkal díszített bútorai ugyancsak az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből kerültek a kiállításra.
A magyar művészet különös egyéniségű mestere volt Gulácsy Lajos, akinek szuverén életműve, Csontváry Kosztka Tivadaréhoz hasonlóan, eltökélt és magányos útkeresés nyomán bontakozott ki. Az angol preraffaelita mesterek termékenyítő hatása nála is érzékelhető, de műveit más stíluskorszakok megidézése is formálta. A stiláris és tartalmi azonosulás Gulácsy képein mély belső átéléssel kapcsolódott össze, ennek része volt, hogy gyakran maga is a régi korok jelmezébe öltözött. Gulácsy egész munkásságát, de életét is meghatározta a múltba vágyódás, az eltávolodás, a jelen időből való kilépés igénye. Nosztalgikus látásmódját alapvetően formálta az a tizenhárom év, amelyet kisebb megszakításokkal 1902 és 1915 között Itáliában töltött.
Modern Idők
