Progresszív törekvések a két világháború között
A húszas évek második felében a Képzőművészeti Főiskola hallgatóiból formálódott a „progresszív fiatalok" csoportja. A kubizmusból és konstruktivizmusból kiinduló, kollázs- és montázstechnikával készült műveik kiállítása felháborodást keltett (Vajda Lajos, Trauner Sándor), ezért mind nekik, mind tanáraiknak távozni kellett a főiskoláról. A csoport tagjai, köztük Vajda, Korniss Dezső, Trauner és Kepes György 1930-ban beléptek Kassák Lajos Munka-körébe, majd hosszabb időre, illetve végleg külföldre távoztak. Vajda és Korniss hazatérésük után Szentendrén telepedtek le, ahol a város és környékének hagyományos, sokszínű motívumaiból kezdtek el új képnyelvet kialakítani. A Duna-parti kisvárosban ekkor már más művészek is éltek. Az évek óta működő művésztelepen Barcsay Jenő geometrikus tájakat és monumentális emberalakokat festett. Pajzs Goebel Jenő festményein idilli hangulatú, meseszerű világ jelenik meg, és hozzá hasonlóan archaizáló formanyelvet követnek barátja, Czimra Gyula faragványai is.
A húszas évek közepén alakult meg a KUT (Képzőművészek Új Társasága), amely a modern művészet Magyarországon maradt alkotóit tömörítette. A folytonosságot képviselő idősebb generációk tagjai mellett a fiatalok egyre bővülő körének az éves kiállításokon megjelenő művei az izmusok tanulságait tükrözték, mint például Ladányi Jenő széles színfoltokból építkező kompozíciói. Az absztrakcióig a külföldön élő művészek jutottak el: a harmincas évek közepén a Párizsban élő Tihanyi Lajos, és a jóval fiatalabb Martyn Ferenc is csatlakozott a nemzetközi Abstraction-Création művészcsoporthoz. A KUT kiállításain rendszeresen szereplő Ámos Imre művészete a második világháború kitörése után egyre drámaibbá vált, Bokros Birman Dezső és Vilt Tibor zaklatott formaképzésű szobrai is a háború szenvedéseit örökítik meg. A két szobrász 1946-tól a modern irányzatok különböző képviselőit összefogó, rövid életű Európai Iskola tagjai voltak, akárcsak pszichologizáló portréival Forgách Hann Erzsébet.