Hans Temple
Munkácsy Mihály
1885 és 1890 között
Munkácsy Mihály Múzeum
Munkácsy Mihály Párizsban történő letelepedése után szívesen fogadta műtermében a magyar festőnövendékeket. Évekig kellett azonban várnia arra, hogy megtalálja a megfelelő formát ifjú honfitársai támogatására.
A Mester a svájci Rigi Kaltbadban kelt, 1882. július 17-én Kelety Gusztávnak címzett levelében az általa a Krisztus Pilátus előtt című kép budapesti bemutatása után, fiatal magyar festők számára alapított Munkácsy-díjról írta: „Most tehát várom az első nyertest és óhajtom, hogy minél előbb és minél több tehetséggel megáldva jöjjön."
Munkácsy nagyvonalú mecénás volt; az ösztöndíj egy évre járó összege hatezer frankot tett ki. A pályáztatás az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat részvételével történt. A Társulat általában három művész egy-egy képére tett javaslatot, amelyeket Munkácsy barátaival, a francia Charles Chaplin és Léon Bonnat festőkkel együtt véleményezett. A nyertes művet végül a díjalapító választotta ki. Első ízben, 1882-ben Révész Imre, 1884-ben Temple János (Hans Temple), 1886-ban Koroknyai Ottó, 1888-ban Pataky László, 1890-ben pedig Halmi Artúr nyerte el a Munkácsy-díjat.
A kép alkotója az a Hans Temple (Littau, Svájc, 1857. július 7. - Bécs, 1931. december 3.), azaz Temple János, aki a Munkácsy által alapított, a mester nevét viselő díjat első ízben nyerte el Ebéd után című képével. Az ösztöndíj segítségével Bécsben megkezdett tanulmányait Párizsban folytatja, amikor is több portrét fest Munkácsyról. Egy mellképet a mester magánál tart, amely a hagyatékból a békéscsabai múzeumba kerül.
UGYANEKKOR TÖRTÉNT Az egykor szintén a philadelphiai John Wanamaker gyűjteményébe tartozó egész alakos portré szokásos és kedvelt műtermi környezetében, ám a festés műveletéhez kissé elegánsan öltözött festőt ábrázolja Krisztus Pilátus előtt című képének vázlata előtt, palettájából és a kezében tartott ecsetekből gondolhatjuk, munka közben. Az egész alakos portré korábbi mintákat követ, a beállítás egy rég kialakított típus felelevenítése. Ez még mindig az a fogalmazásmód, amely kedvesen szólítja meg, kényezteti a megrendelőt, szépíti, bókol neki, de ez a megközelítés negyed évszázad múltával sokat veszít vonzerejéből.