Munkácsy Mihály
Mély út
1870-es évek vége
Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria
Munkácsy Mihály tájképeit nézve szembeötlő, hogy tájfelfogása jól elkülönülő kettős irányt mutat. Kettősséget a törekvés, a festészeti megoldás, az ecsetkezelés tekintetében. Az elvárásokhoz igazodni nem kívánó, önfeledt festőiséget tükröző vázlatos, lendületes ecsetvonásokkal épített alkotások olyanok, mintha Munkácsy saját kedvére festette volna. Látható, hogy a nagyvonalúsággal vázolt tájlátvány megragadásában örömét lelte. A másik képcsoportba tartozó táblákon a tájlátvány megragadásán többet dolgozott, a tájelemeket és azok kapcsolatát jóval résztelesebben tárgyalja. A tájat nem hagyja önmagában érvényesülni, mintha félne az ürességtől, figurával vagy figuracsoporttal egészíti ki a látványt. Kérdéses, hogy miért érez Munkácsy késztetést arra, hogy figurával egészítse ki az egyébként önmagában is teljes értékű ábrázolást.
Végvári Lajos monográfiájában találunk némi magyarázatot az előbbire: „Az alak nélküli tájat nem becsülte, s ezért is szegült ellene az impresszionista felfogásnak, amelyet a kritikusok többek között a >>hangulat<< megragadása miatt becsültek.
Munkácsy Malonyai szerint elítélte az ilyen felfogású műveket: >>Hangulat! Ne beszéljenek nekem! A fene hát az a hangulat, ha egy árva cigánykölyket sem tud becsületesen odapingálni a hangulatába?<< (...) »Mednyánszky képeit is szerette, s ha szó került rá, ő mondta, hogy olyanok a
képei, mintha az imént mentek volna róla el, vagy mindjárt jönnének az emberek és zúgolódott, hogy micsoda lustaság az, embert nem festeni abba a szép világba...<<< Pedig tájképfestészetének legszebb darabjai azok a vázlatos képek, amelyeken ritkán látható emberi alak: a természet drámája, az elemek összecsapása fejeződik ki bennük..."
A kérdésfelvetés módosulhat: miképpen alakul ki Munkácsyban az effajta odaadó ragaszkodás a tájba illesztett figurák alkalmazásával kapcsolatban? A választ leginkább az általa ismert és őt befolyásoló festészeti hagyomány meghatározó erejében kell keresnünk.
UGYANEKKOR TÖRTÉNT Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának centenáriumára Franciaország egy ajándékot készíttetett az Amerikai Egyesült Államok számára: a Szabadságszobrot.
UGYANEKKOR TÖRTÉNT 1860 körül történt az első áttörés a nők nyilvános fürdőzésével kapcsolatban, ekkor ugyanis már a hölgyek és az urak egyszerre is fürödhettek, természetesen a testet a kíváncsi tekintetektől a legteljesebben védő öltözetben.