KERÉNYI GRÁCIA (BUDAPEST 1925 – BUDAPEST 1985)

Költő, esszéíró, műfordító. A lengyel irodalom magyarországi népszerűsítője, aki két ország irodalmi életében alkotott maradandót. Édesapja Kerényi Károly neves ókortudós, így már gyermekként természetes volt számára az irodalom, az idegen nyelvek és kultúrák iránti vonzalom és a humanista alapértékek. Még egyetemista volt, amikor a német megszállás idején letartóztatták és Auschwitzba hurcolták, ahol egy lengyel nyelvű Biblia, valamint fogolytársnői segítségével elsajátította a lengyel nyelv alapjait. Életét ettől fogva a két nép barátságának és kulturális együttműködésének szentelte, Lengyelországot élete végéig másik, választott hazájának tartotta.

KERÉNYI GRÁCIA ÉS ÓBUDA

Az írónő az 1960-as évek elején költözött a Fő tér 2. számú patinás ház második emeleti, tágas lakásába, amely 1971-ig volt lakóhelye. Élete azonban egyetlen nagy utazás volt Magyarország és Lengyelország között: két városban, Budapesten és Varsóban volt otthona, és mindkettőt sajátjának vallotta. Az útkeresés, az identitás kérdésének tisztázása számára elsősorban a kulturális gyökerek mélyebb megértésében rejlett. A kultúra volt a kapocs, amelynek révén otthon érezhette magát itthon és lengyel földön egyaránt. 2014-ben posztumusz Óbuda díszpolgárává választották.