TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY (ÚJVIDÉK 1905 – BUDAPEST 1980)

Költő, műfordító, művészetfilozófus, jógaoktató. A soknyelvű és kultúrájú szülőhely erős hatást gyakorolt művészetére, későbbi képverseire. Orvos édesapja gazdag könyvtárától ihletődve már gyermekként elkezdett verseket írni. Jogi végzettséget szerzett, de ambíciói és nyughatatlan természete az irodalom felé sodorták. 1930-ban Párizsba utazott, hogy megélje az avantgárd pezsgő szellemi atmoszféráját, de súlyos betegsége hazakényszerítette. Gyógyulása idején talált rá a jógára, amelyet élete végéig oktatott is. Munkásságában összefonódott a nyugati és a keleti gondolkodás. A II. világháborút követően a pártállam kultúrpolitikája elutasította művészetét, ezért gyáraknak végzett reklám- és fordítási munkákat. Az 1960-as évektől vált szélesebb körben ismertté, sorra jelentek meg nagy távlatokat hordozó verseskötetei, tudományos-fantasztikus regénye, műfordításai. Egyedi hangvételű, megzenésített gyermekversei klasszikussá értek (pl. Tengerecki Pál).

TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY ÉS ÓBUDA

Élete utolsó évtizedét egy Vöröskereszt utcai panelház 9. emeleti lakásában töltötte. Új verseit szívesen olvasta fel az összesereglett lakótelepi gyermekeknek. Ablakából a Remetehegyre lehetett látni, arra a kis tisztásra, ahol telke volt, és ahol jógagyakorlatait tartotta „a még el nem rontott természetben”. A hajdan sokat utazó, számos nyelvben otthonosan mozgó, nyugati és keleti műveltségű író fizikai otthona egy szűkös panellakás lett. Végtelen képzeletének helyszínei azonban a világ és a kozmikus szférák voltak. Az utazás és elvágyódás, a honvágy, majd hazatérés szimbolikus figurája verseiben a világcsavargó Tengerecki Pál, akinek lírai alakjában maga a költő is megszemélyesül.