GALSAI PONGRÁC

Hulló karácsonyfák (részlet)

„A D6-ba megérkezett az első karácsonyfa.

A hatodik emeleten kikötötték az utcára. Nylonba csomagolva, vízszintesen odadrótozták az ablakpárkány alá. Ne lássa meg a gyerek, ne tépázza meg a szél. Most olyan, mint egy egyiptomi múmia, amelyet kiemeltek a sírkamrából. (…)

Azok a régi karácsonyfák!

Ezekben a napokban a házunkban folyton csöngettek. Betlehemesek jöttek mindenfelől. (…) Aztán gyakran csöngettek a lányok is. Anyám a lányiskola vöröskeresztes elnöknője volt. S tanítványai nálunk készítették el a karácsonyi csomagokat. De kik jöttek még? Kik csöngettek? Nagyanyám barátnői a szomszédból, recepteket cseréltek, edényeket hoztak-vittek, kölcsönkérték a mákdarálót, egy kis mazsolát kértek a kalácsba.

Huszonnegyedikén este aztán egyszerre csend lett. Mintha elvágták volna a csengőzsinórt.

És én azóta is azt a sok-sok csöngetést várom, s utána azt a csöndet.”

Galsai Pongrác, 1982 körül