MÓRA LÁSZLÓ

„Szívem mélye: mindig zúgó tenger,
Telve hittel, telve gyötrelemmel.
Szívem mélye: ezeréves oltár.
Oltárképe, Hazám, mindig csak te voltál!”

Móra László, 1939

A mi fészkünk

Parányi fészek a mi fészkünk.
De tolla selymes és meleg.
Van benne minden, amit kértünk.
– S leginkább álma rengeteg.
Tízéves elmúlt már a fészek.
Sok év meséje hullt bele.
Elhangzott benne a sok víg ének,
S volt szívettépő vad tele.
De elviseltük az időknek
Reánk csapott korbács-szavát.
A kis fiókák szépre nőttek.
Dalolják apjuk sok dalát.
Parányi fészkünk, légy te áldott!
Legyen a tollad jó meleg.
Hullass szívünkbe még sok álmot,
S ne tudják meg az emberek!
Mit álmodunk, ne tudja élő!
Ne lássa senki hol lakunk.
Te tudd csak Isten, – ránk lenéző –
Hogy milyen boldogok vagyunk!

Móra László, 1923