KRÚDY GYULA (NYÍREGYHÁZA 1878 – BUDAPEST 1933)

Író és hírlapíró, a magyar prózaírás kiváló mestere. Az érettségi után nem követte apját az ügyvédi pályán, hanem hírlapírónak állt, szépírásai az 1880-as évektől jelentek meg. Budapestre utazva azonban magával ragadta a város mozgalmassága. Bohém életvitele, a nagyvárosi éjszakák kimeríthetetlen témákat biztosítottak írásaihoz, de egyben tönkre is tették egészségét. A nyomasztó anyagi gondok ellenére rendkívül termékenyen írt, publikációi és cikkei mellett mintegy háromezer novellát és hatvan regényt hagyott az utókorra. Jellegzetesen szép képi leírások, fanyar humor, választékos szóhasználat jellemzi műveit.

KRÚDY GYULA ÉS ÓBUDA

Az író általánosan ismert, bohém alakja mögött egy nyugtalan, az igazi otthont kereső „utazó” áll, aki folyton figyeli környezetét és annak szereplőit. Végül ezt az otthont Óbudán találta meg, a városrész befogadta. A macskaköves vagy éppen poros, sáros utcákon barangoló alakjait – Szindbádot, Rezeda Kázmért és a többieket – felvonultató írások Krúdy lenyűgöző stílusában mutatják be Óbudát, ahol szinte megállt az idő. A teljesen eladósodott író 1930-ban költözött Óbudára. Élete utolsó három évében a Templom utca 15. szám alatt volt az otthona, ahol lányával és feleségével élt. Korábbról jól ismerte a városrészt, amely gyermek- és ifjúkorára emlékeztette és rengeteg írásának ihletője volt. Nemcsak a kiskocsmák és kávéházak világa érdekelte, hanem az itt élő emberek, Óbuda a múltban és a jelenben. A település és a hozzá kapcsolódó óbudaiság kifejezés írói önmeghatározásának szerves részévé vált.