DEMÉNY OTTÓ

Séta Óbudán

Hol járok én? itt boldogabb koromban
mellig érő paréj nőtt. Hol a grund?
S hol van Viola? Itt ült a salakban
józanodni a tépett vagabund.
Hol van a borzas Lidi néni?
Vastag lauferköténye suhogott
míg átszaladt a boltos Valasekhez,
a kelt gombóchoz fahéjat hozott.
A fatáskás munkások merre járnak
a gyárból milyen kerülőúton
baktatnak haza, hogy egyet se látok?
Tolonganak kék Ikarus-buszon.
És annyi más, amit emlékként őrzök.
Emberek, házak, zöld jegeskocsik.
Micsoda szilaj lázadás sodort el
benneteket? Fájón belémhasít
az igazság — én voltam hűtelen —
míg a táj élte dacos életét.
S most siratom a kőből nőtt bogáncsot,
a szenny románcát, kínok gyönyörét.
Mert éltem benne, de ahogy kiestem
minden kötésből, sorsom messze vitt,
kereshetem az elhagyott világot,
más táj ringatja hűbb gyerekeit
akiket én már meg sem ismerek,
pedig velük játszottam egykoron.
S zúg az intelem: akivel közös
sors kötöz össze, azzal vagy rokon.

Demény Ottó, 1958