HOLLÓS KORVIN LAJOS

Óbudai búcsú (részlet)

„Az idegen lakás hidege nem volt oly borzongató, mint az otthoni, az idegen környezet nem ugyanúgy volt szürke, s valahogy az idegen unalom sem volt oly nyomasztó.”

Hollós Korvin Lajos, 1961

Kerékpárkirándulás (részlet)

…
Én Óbudán születtem, ott is éltem
az ifjúságomat e mostoha
peremvárosban, melyet hajdan úgy vert
a nyomorúság szöges ostora.
…
Munkások laktak itt leginkább
és mindenféle más szegények
a nyomor mélységébe csüngve
egy cérnaszálán a reménynek.
Sápadtak voltak itt a lányok
és ösztövérek a legények,
a fiatalok csöndesebbek
s görnyedtebb hátúak a vének.

Színház csak egy volt, ripacs-színház,
az is csak néhanap ha játszott,
egyetlen mostoha kis könyvtár,
de korcsma, csapszék majdhogy száz volt.
Az olcsó szesz híg ködbe vonta
az olthatatlan sok keservet:
csak addig tűrhették a sorsot,
míg szívük részegen kevergett.
…
S ahol kevés van, e kevéskét
ördög viszi el, ez is vesszen!
Hát mind ivott. Ivott apám is,
de ő se lelt vigaszt a szeszben.

Ma is rémlem szikár alakját,
amint elimbolyog az éjben
a csöndes, szűk kis utcácskákon,
akár a bakter, mindig ébren,
s mint holmi furcsa ügyeletben
korcsmáról más korcsmára térve
ivópajtását, Krúdy Gyulát
a bánat útján kísérve.
…
Az utcán néhol még olajmécs égett,
de az ifjúság izzott, szinte forrt itt,
olvastunk, vitatkoztunk, lázadoztunk
és gyűlöltük a tőkésrendet, Horthyt,
a műveletlen, bárgyú középosztályt,
a korlátolt, pohos, dohos, tudatlan
kispolgárságot, s valamennyi kormányt.
Így nőttünk fel növekvő indulatban.

Erre csak! Erre még változatlan élnek
a régi kis utcák, s a múltról regélnek.
Minden fordulójuk, minden kövük emlék,
olyan, mintha anyám kezét fogva mennék.

Itt, ebben a házban de sokáig laktunk!
Lófogatú csillék görögtek alattunk,
okos kis lovacskák kocsis nélkül járva,
maguk hordtak a partról a gyárba.

De sokszor vittek el gonosz éjszakákon
innen detektívek, - szinte ma is látom
a kéklámpás autót ott a kapu előtt
s riadt magamat a markos kopók között.
…
Aztán harmincnégyben elköltöztem innét.
Nyugtom volt-e végre? Tévedsz, ha úgy hinnéd.
Nem volt fegyverszünet. S nem pihentek ők sem.
…Hol e falka már?... De áll Óbuda hősen!”

Hollós Korvin Lajos, 1955