SZOMORY DEZSŐ (PEST 1869 – BUDAPEST 1944)

Író, drámaíró. Pesten született Weisz Mór néven, kispolgári zsidó családban. Művészi hajlama és lázadó jelleme korán megmutatkozott. Megszakította tanulmányait a Zeneakadémián, hogy az írásnak és az irodalomnak éljen. 1890-ben a katonai behívó elől Nyugat-Európába szökött, hosszú ideig Párizsban, majd Londonban élt. Császári kegyelemmel hazatérve 1908-tól a Nyugat állandó munkatársa lett, de drámái, novellái mellett leginkább sokat bírált, teátrális színpadi műveivel vált ismertté. A II. világháború idején származása miatt nemcsak művei, hanem maga is üldözötté vált. 1944 november végén halt meg egy Pozsonyi úti védett házban.

SZOMORY DEZSŐ ÉS ÓBUDA

Külföldön töltött évei alatt a viszonyítási pontja, honvágyának helyszíne a nyüzsgő „Pest” volt. Bár a város szívében otthonosabban érezte magát, 1930-tól Óbudán lakott a Lajos utca 55. szám alatt. A földszintes, copf stílusú házban dolgozó- és könyvtárszobán kívül negyven főt befogadó zeneterem is helyet kapott, ahol az éjszakába nyúló zeneesteken művészek, zenészek, írók rendszeres látogatók voltak (a házat később lebontották). A Fő téri Központi Kávéházban is könnyen társaságra akadt, többek között Krúdy Gyula személyében. Szomory műveiben az otthon ugyan sokszor szerepel helyszínként, ám a magányos különc számára ideálisnak tartott otthon csupán képzeletének kiszínezett világában létezett, amelyet soha nem tudott megteremteni.