MÓRA ISTVÁN (KISKUNFÉLEGYHÁZA 1864 – BUDAPEST 1957)

Tanító, költő, író. Tanulmányait követően nem a neki szánt papi pályát választotta, hanem tanító lett. 1894-ben megjelent első verseskötete sikerének köszönhetően Budapestre hívták tanárnak. 1898-ban áthelyezték a Lajos utcai polgári leányiskolába, ahol később igazgató lett és ahonnét 1925-ben vonult nyugdíjba. Elsődleges hivatása mellett verseket, novellákat, színműveket is írt. Nagy hatással volt testvérére, Móra Ferencre, aki sokat tanult tőle és később a bátyjánál híresebb íróvá vált. Gyermekei közül László fia követte nemcsak a pedagógiai, hanem az írói pályán is.

MÓRA ISTVÁN ÉS ÓBUDA

1898-ban került Óbudára, elvállalva a Lajos utcai polgári leányiskola tanári állását. Családjával kezdetben a Zsigmond utcában, majd a Rómaifürdőn lakott, végül 1941-től a Szépvölgyi úton lett végleges lakóhelye. Bár hamar beilleszkedett a falusias Óbuda mindennapjaiba, vidéki származását és kötődését soha nem tagadta meg. Verseinek többsége a családi élet idilljéről, gyermekeiről, szülővárosáról íródott. Igazi otthonának a félegyházi szülői házat tartotta, az elveszített város iránt érzett szeretete sok versében fájón megjelenik.