Esterházy Péter Ottlik Géza 70. születésnapjára egyetlen, 57x77 centiméteres rajzlapra lemásolta az Iskola a határon című regényt.
Esterházyra emlékezve és neki emléket állítva most mi is elkészíthetünk hasonlóan hozzá közösen egy művet. Válassz egy számodra kedves idézetet a különböző színekkel jelzett tematikák és idézetek közül. Majd saját kézírásoddal írd fel a digitális falra azt. Ezzel Te is részese leszel a közös alkotásnak. A művedet emailben is elküldheted emlékül magadnak, valamelyik kedves barátodnak vagy családtagodnak. Az elkészült mű a Te kreatív részvételeddel a kiállítás címét ezzel az alkotói gesztussal „Közös otthon, saját érzés” egy mottóvá lényegíti át.

„Én végül is emberekből eszkábálom össze a városom.”
Esterházy Péter

„Óbuda volt az én országom”
Gelléri Andor Endre

„egymás között vagyunk, csupa őslakos”
Halász Gábor

„ide származottként is szülőföld”
Peterdi Pál

„már messze van az én hazám”
Nagy László

„de nem vagyok sehol oly otthon”
Szécsi Margit

„rajtam kívülinek tűnt”
Lakatos Menyhért

„a képzeletem világában”
Szomory Dezső

„a jelenvilágon túlmenő, a végtelen – az örök”
Hamvas Béla

„egyek vagyunk vele”
Veres Péter

„de hisz ti is kétfelé”
Kerényi Grácia

„Vándor kedved meddig éled?”
Tamkó Sirató Károly

„már enyém”
Csukás István

„hazaérkezés”
Göncz Árpád

„Észrevétlenül lettem óbudai”
Gyimesi László

„Parányi fészkünk, légy te áldott!”
Móra László

„megőrizzünk valamit ebből a lassan elmúló világból?”
Kiss Károly

„Itt szeretnék adót fizetni.”
Krúdy Gyula

„valamikor minden házat ismertem”
Varannai Aurél

„mostoha peremváros”
Hollós Korvin Lajos

„úgy érzem, otthon vagyok”
Féja Géza

„Ma békés otthonom”
Kassák Lajos