Fél évszázad a lignit nyomában

A Mátrai Erőmű szerepe Magyarország gazdaságában

Az 1965-től épülő és 1969-től üzemelő visontai Mátrai Erőmű ZRt. az ország legnagyobb széntüzelésű erőműve. Teljesítménye 950 MW, melynek 93%-át lignit, 7%-át földgáz elégetéséből nyerik. A társaság saját bányáiban (Visonta és Bükkábrány) külfejtéssel termeli ki a villamos energia előállításához a lignitet.  Az ásványvagyon becsült összmennyisége meghaladja az 1 milliárd tonnát. Az erőmű 2 db 100 MW, 1 db 220 MW és 2 db 232 MW teljesítményű szenes, valamint 2 db 33 MW teljesítményű gáztüzelésű blokkja a magyarországi villamosenergia-termelés 18%-át biztosítja.

Az egykori Mátraaljai Szénbányákat is magában foglaló Mátrai Erőmű ZRt 1993-tól az erőművet és a két bányát egyesítő vertikális integrációban működik. Az 1998-tól végrehajtott teljesítmény- és élettartam-növelő felújításoknak és környezetvédelmi beruházásoknak (füstgáz-kéntelenítő berendezés, sűrűzagyos salak-pernye elhelyezési technológia), valamint a kiemelkedő minőség-, és környezetirányítási rendszernek köszönhetően a Mátrai Erőmű napjainkban is korszerű és környezetbarát üzem. Az erőmű számottevő járulékos gazdasági hasznot is hajt:

• A közelébe települt, folyamatosan fejlődő ipari parkban a keletkezett melléktermékeket hasznosítják az erőműben termelt villamos energia és gőz felhasználásával, valamint a meglévő infrastruktúra igénybevételével.
• A leművelt bányaterületeken erdő-, és vadgazdálkodás valamint földművelés folyik.
• Az erőműben és a külszíni bányákban mindösszesen 2200 fő dolgozik, ezen túlmenően a karbantartási, egyéb üzemeltetési munkákhoz folyamatos a külső vállalkozók alkalmazása.

Az észak-magyarországi lignit

Az észak-magyarországi lignit a középhegység déli lejtője és a Nagyalföld északi pereme alatt helyezkedik el Aszódtól keleti irányban egészen a Bódva völgyéig mintegy 8-12 km szélességben.

A Mátra-bükkaljai szénmedence a Pannon-tó partjának mocsári láp és láperdő képződményeiből fejlődött ki. Az egykori környezet jellegzetes növényei voltak a nád, a káka, a sás és a mocsári ciprus, de gyakoriak voltak a fenyőfélék és a lomblevelűek is (tölgy, bükk, platán és a juhar). Az egykori növényzetet részben a tavi lerakódások, részben pedig a nagyesésű, az Alföld felé tartó folyók hordalékai borították el. Így keletkeztek az elszenesedett növényi részek felhalmozódása nyomán a lignittelepek a nagy rétegnyomás és magas hőmérséklet hatására.

A lignit alkalomszerű bányászata az 1850-es években Tard és Bogács, ill. ipari kitermelése az 1890-es években Rózsaszentmárton (akkoriban Fancsal) környékén kezdődött, de nagy lendületet akkor vett, amikor az 1950-es években rendszeres kutatásokat kezdtek a Mátra- és Bükkalján. 

Visontán az 1960-as évek közepén került sor a bányanyitásra, majd 1985-ben kezdte meg működését a Mátraaljai Szénbányák Vállalat bükkábrányi külszíni fejtésű lignitbányája. 1989-ig a kisgépes (lánctalpas, egykanalas diesel-hidraulikus kotrógépek) bányaművelés volt jellemző, 1990-től viszont nagygépek (marótárcsás kotrógépek, szalagkocsik, hányóképző gépek, merítéklétrás kotrógépek, széntéri kotrógépek) beüzemelésére és szalagpályák kiépítésére (17 km) is sor került. 
1992-ban megalapították a Mátrai Erőmű Részvénytársaságot, majd 1993-ban lezajlott az erőmű és a bányák integrációja. 
A bükkábrányi bánya termelése mintegy 3,5-3,8 millió tonna/év. 
A világ legnagyobb kompakt marótárcsás kotrógépét, a PE100-1600/1.5x20 jelűt 2009-ben állították üzembe.

A külfejtéses lignitbányászat technológiája:

1. Bányászati jogok és engedélyek megszerzése,
2. Területszerzés, földvásárlás az igénybevétel ütemének megfelelően,
3. A bányaterület elővíztelenítése. Ennek során a fedő és köztes víztároló rétegek vizét a mélyebb víztároló képződményekbe vezetik, majd onnan a külfejtés szélén búvárszivattyúkkal a felszínre emelik. Ott csorgákban halad tovább a közeli folyóvizekbe.
4. Veszélyes tereptárgyak felkutatása, hatástalanítása.
5. Régészeti feltárás.
6. A lignittelepek felett elhelyezkedő meddőrétegek (agyagos, homokos kőzetek stb.) eltávolítása.
7. A meddőkőzetek jövesztését marótárcsás és egykanalas kotrógépekkel végzik.
8. A jövesztett meddőanyagot a hányótérben helyezik el, hányórendező berendezésekkel.
9. A jövesztett lignitet merítéklétrás kotrógépek rakják szállítószalag rendszerekre.
10. A kitermelt szén törést és osztályozást követően erőműi és lakossági felhasználásra kerül. 
11. A szenet az erőműbe vasúti kocsikkal szállítják. A lignit fogadása vagonbuktatókon keresztül történik, majd szállítószalag adja át azt az erőműi széntérre, illetve közvetlenül az erőműi blokkokra.
12. A leművelt bányaterületeken tájrendezés, rekultiváció és területhasznosítás folyik.

Kompakt marótárcsás kotrógép és hozzá illeszkedő szalagkocsi, Bükkábrány

Gyártó: SANDVIK Mining and Construktion Materials Handling
Üzembe állítás: 2009

Kotró technikai adatai

Üzemi tömeg: 1 769 t
Elméleti jövesztési teljesítmény: 6.700 lm³/h
Max. jövesztési teljesítmény: 7.300  lm³/h
Max. blokkmagasság: 20  m
Max. blokkszélesség: 40  m
Max. mélykotrás: 1,5  m
Marótárcsa átmérő: 12  m
Merítékek száma: 16  db
Marótárcsa motor teljesítménye: 1100  kW
Heveder szélesség: 2000  mm
Lánctalp szélessége: 4000  mm

Szalagkocsi technikai adatai

Üzemi tömeg: 657 t
Max. szállítási teljesítmény: 7.300  m³/h
Felvevőgém hossza a gép közepétől: 35  m
Ledobógém hossza a gép közepétől: 45  m
Lánctalp szélesség: 2800 mm 
Heveder szélesség: 2000  mm

A lignitbányászat és a régészet kapcsolata

A Mátrai Erőmű ZRt. bükkábrányi lignitkitermeléséhez kapcsolódóan 2007 óta folynak megelőző régészeti feltárások a külszíni fejtésű bánya környezetében. Az előzetes terepbejárások során a Herman Ottó Múzeum szakemberei összesen 16 nagyobb kiterjedésű régészeti lelőhelyet azonosítottak. A lelőhelyek nagy számát, a felszínek intenzív fedettségét a terület földrajzi adottságai is magyarázzák: az egykor itt kanyargó Csincse-patak széles árterét két oldalról egy-egy É-D-i irányú magaspart övezi, amelyek minden régészeti korszakban biztonságos terepet nyújtottak az emberi megtelepedés számára. A legelső lakosokkal már a földművelés kezdetétől, azaz a neolitikumtól számolhatunk, de a kora és középső rézkor, a kora bronzkor, a vaskor, a római császárkor, illetve a népvándorlás kor avar korszakának települései, temetkezései és leletei is szép számban váltak már ismertté a területen.