A földtörténet legkorábbi eseményeiről nagyon keveset tudunk, hiszen nem sok ilyen idős kőzet maradt fenn. A sztromatolitok a legidősebb ősmaradványok közé tartoznak, jelenlétük a fotoszintézis működését bizonyítja. Első képviselőik 3,5 milliárd éve jelentek meg sekély, meleg tengerek vizében. Kialakulásukért telepekbe szerveződött cianobaktériumok felelősek. Ezek olyan mikróbák, melyek fotoszintézisük során vizet használnak, és szabad oxigént szabadítanak fel. Ezzel nagyban hozzájárultak a légkör mai oxigénszintjének kialakulásához. Amint az oxigénszint emelkedése kedvezővé vált olyan élőlények számára, melyek a cianobaktériumokat pusztították, a sztromatolitok száma drasztikusan lecsökkent. Az őket fogyasztó állatok számára kedvezőtlen helyeken azonban máig fennmaradtak.

Néhány érdekesség:

1. Egy sztromatolit 100 évente mindössze 5 cm-rel gyarapszik, így egy 1 m magas kőpárna akár 2000 éves is lehet, a telep pedig mintegy 3 milliárd organizmusból állhat négyzetméterenként.
2. Jelenlétük utalhat csökkentsósvízre. A miocén során a Pannon-medencében is elszaporodtak.
3. A legrégebbi fosszilis sztromatolitok a délkelet-afrikai Bulawayo-ból ismeretesek. Csak 1956-ban fedezték fel, hogy Nyugat Ausztráliánál a Cápa-öbölben ma is léteznek sztromatolitok, így azon néhány élőlény közé tartoznak, melyeknek fosszilis alakjait korábban ismerték, mint az élőt.

1. kép Az algák szőnyegszerűen tenyésznek a tengeri üledéken, majd amikor az üledék beborítja őket, felfelé törekednek, és újabb réteget alakítanak ki azon. Az így létrejövő jellegzetes alakú „kőpárnák” 1 méteresek is lehetnek, és réteges szerkezetűek. Fotó: Adam Maloof, 2010

2. kép Cianobaktériumok mikroszkópos felvételen

3. kép Fitoplankton virágzás Ausztrália partjainál. Fotó: Jeff Schmaltz, 2005