FÖLDTÖRTÉNETI GALÉRIA - 3. nézet

Magzatburkosok

A magzatburkosok közé tartoznak a hüllők, a madarak és az emlősők. Ők olyan állatok, amelyek teljesen elszakadtak az elsődleges vízi életmódtól. Ezt azért tehették meg, mert a magzatburok védelmében fejlődő embriók már a szárazföldi életre felkészült formával születnek.
A magzatburkosok több közös tulajdonsággal rendelkeznek. Ilyen például, hogy a testtájaik közt megjelenik a nyak, törzsük pedig jellegzetesen három tájékra tagolódik: mellkasira, ágyékira és keresztcsontira. Bőrük külső rétege elszarusodó laphám, kiszáradás ellen védő képletekkel (pikkely, toll vagy szőr) (3. kép). Ujjaikon szaruképződmények találhatóak (karom, köröm, pata). Megjelenik a valódi fogmederben ülő fogazat (2. kép). Kopoltyúik már embrionálisan sem fejlődnek ki. Törzsfejlődésükben nagy jelentőségű a légzőizmok (bordaközi izmok) megjelenése. Mivel megtermékenyítésük is belső, az ivarsejtek védettek a kiszáradástól.

Néhány érdekesség:

1. A magzatburkosoknál kopoltyúik helyett garattasakok fejlődnek, amelyek a páros Eustach-kürtté, a középfül üregévé, illetve az immunrendszerben szerepet játszó belső elválasztású mirigyekké (pl. csecsemőmirigy, mellékpajzsmirigy) alakulnak.
2. A tojásrakó magzatburkosok és az emlősök magzatburka nagyon hasonló. A tojást felfoghatjuk, mint egy anyaállattól távoli „önfenntartó embriótápláló” rendszert, míg a méhlepényes emlősök magzatburka a méhlepényen keresztül az anyaállathoz kapcsolódik, és az embrió azon keresztül jut táplálékhoz.
3. A modern rendszertanban a madarak és hüllők egy közös ősre vezethetők vissza. A krokodilok például a törzsfejlődésben közelebb állnak a madarakhoz, mint hüllőtársaikhoz.

1. kép Kaméleon, a gyíkok közé tartozó hüllő

2. kép A hatalmas és félelmetes víziló is magzatburkos élőlény! Fotó: Koles, 2006

3. kép A bőr külső rétegének szép példája a páva tollazata. Fotó: Alex Duarte, 2008

4. kép A tojást rakó magzatburkosok olyan méretű tojást raknak, hogy a benne lévő tápanyag elegendő a fejlődő magzat táplálására. A képen frissen kikelt szegélyes teknős (Testudo marginata) látható. Fotó: Mayer Richard, 2004