A csontos halak az állkapcsos gerincesek legnagyobb fajszámú képviselői. A legrégebbi csontos hal fosszíliák a szilúrból ismertek, de valószínű, hogy ősi típusaik már az ordovíciumban is éltek. Legfontosabb jellemzőjük az elcsontosodó belső váz, az úszóhólyag, és a kopoltyúikat takaró kopoltyúfedő.
Rendszertanilag a tüdőshalak, a bojtosúszósok és a sugarasúszójú halak tartoznak ide. A tüdőshalak a devonban különültek el a bojtosúszósoktól. Belső vázuk csak részlegesen csontosodott el. Valamennyien édesvíziek. A vízben kopoltyúkkal lélegeznek, de légköri oxigént is képesek felvenni tüdejük segítségével, amely a léghólyagjukból alakult ki. A sugarasúszójú halak végtagjai álvégtagok. Uszonyaik meghosszabbodott pikkelyekből álló, hártyával összekötött lemezek. Rendkívül változatos megjelenés és életmód jellemzi őket.

Néhány érdekesség:

1. A tüdőshalaknak csupán hat faja él napjainkban: négy Afrikában, egy-egy pedig Dél-Amerikában és Ausztráliában.
2. Egyes csontoshalak elektromosságot képesek fejleszteni. Az elektromos angolna 800 voltos feszültséget is elő tud állítani. Az elektromos impulzusoknak a tájékozódásban van szerepük.
3. A halak többsége hidegvérű, de akadnak kivételek. Ilyenek a kardhalak, vagy a kékúszójú tonhal. Ezek melegvérűek, azaz testhőmérsékletüket, ha csak néhány fokkal is, de környezetükénél magasabban tudják tartani.

1. kép Afrikai gőtehal (Protopterus annectens), a tüdőshalak csoportjának egyik nyugat-afrikai képviselője. Fotó: „Mathae”, 2006

2. kép Holdhal (Mola mola), a ma élő leganagyobb csontoshal. Súlya meghaladhatja a 2 tonnát. Fotó: Per-Ola Norman, 2009

3. kép Közönséges bohóchal (Amphiprion ocellaris), életmódja rendhagyó, ugyanis más élőlények számára mérgező tengeri rózsákkal él szimbiózisban

4. kép A halak bőre pikkelyekkel fedett. A csontos halak esetében ez igen változatos, ezért fontos határozóbélyeg. A pikkelyek az állat testével együtt fejlődnek, és növekedési rétegeket alkotnak, melyből kiszámítható a halak életkora. A képen a Labeo rohita nevű pontyféle pikkelyei látszanak. Fotó: Rajesh Dangi, 2007

5. kép Egyes halak páros mellúszói annyira fejlettek, hogy rövid távolságokon még „repülésre” (levegőben siklásra) is alkalmasak (repülőhalfélék). Fotó: „Proteon”, 2013