Amit a Természet egyszerű hozzávalókkal könnyedén, gyorsan és tartósan megoldott, az az embernek szinte lehetetlen feladat. A világon egyedülálló bükkábrányi leletegyüttesnek senki sem biztosíthat újabb 7 millió évet, mégis nagyon fontos, hogy a lehető legtovább bemutatható és vizsgálható állapotban tartsuk őket! Hogyan lehetséges ez, ha az eredeti konzerváló feltételeket megszüntettük, amikor kiástuk őket?
A tudományos kutatások (Magyar Természettudományi Múzeum, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem) eredményeit, valamint két hazai (Miskolc) és egy külföldi (Wood Science for Conservation of Cultural Heritage, Firenze) nemzetközi szakmai konferencia ajánlásait figyelembe véve, a Herman Ottó Múzeum négyféle konzerválási eljárás mellett döntött:

1. Cukor (2 fa)
Kevés energiát igénylő, nagy mennyiségű faanyagnál is alkalmazható, olcsó, melegítés nélküli eljárás, melyet az 1980-as években dolgozott ki McQuirkné Glattfelder Lucia és Morgós András.
A faanyagot először 50g/l koncentrációjú cukoroldatba merítettük. Öt év alatt az oldat töménységét fokozatosan 1050g/l-ig emeltük. A faanyag cukorral való telítettségének mértékét súlyméréssel ellenőriztük. A konzerválás befejező szakaszában a fát vászonba csavarva, homok alatt egy éven keresztül szárítottuk. A cukoroldathoz a 30%-os koncentráció eléréséig az erjedést gátló fertőtlenítő szert (Kemobicid-DP3) kellett adagolni.

2. Műgyanta (1 fa)
A magas víztartalmú faanyagot epoxigyantával (HOLZ-3011) telítettük. A gyantát több ponton, furatokon keresztül injektálással jutattuk a fába.

3. Víz (1 fa)
A tiszta víz a fák eredeti közegének egy természetes eleme, amely a külső nyomást és az oxigénmentességet a legkönyebben biztosíthatja. A gombásodás elkerülésére itt is rendszeresen Kemobicid-DP3 vegyszert kevertünk hozzá.

4. Akril bázisú impregnáló vegyszer (törzs- és ágtöredékek)
A kiskereskedelemben is kapható Falfix kisebb fadarabok gyors, kevésbé tartós konzerválására alkalmas.

6. kép A fák törzsének repedéseiben sok helyen megtaláltuk a markazit (FeS2) nevű, rombos rendszerű szulfidásványt, melynek jelenléte a fák állapotának jelentős romlásáról tanúskodik. A savas környezetet előidéző markazit miatt a konzerválás megkezdése előtt nátrium-karbonát segítségével állítottuk be a konzerváló oldat pH-értékét 7-re. Fotó: Veres János, 2007

7–8. kép Balra a konzerváló épület a 20 és 26 ezer literes konzerváló tartályokkal. Jobbra az egyik cukrosan konzervált fa átszállítása a kiállítási épületbe. Fotó: Szolyák Péter, 2011 és 2012