A Föld a hagymához hasonlóan héjas szerkezetű. Külső szilárd kérgének darabjai (a kontinensek lemezei) az alattuk lévő köpeny folyékony, asztenoszféra nevű részén „úsznak”, és akár a jégtáblák a zajló folyón, néhol összetorlódnak, felgyűrődnek, máshol eltávolodnak egymástól. Térségünk tulajdonképpen az eurázsiai és afrikai lemezek több száz kilométer széles ütközőzónájában helyezkedik el, ezért földtani folyamatait alapjaiban az ún. alpi hegységképződés határozza meg. Az ütközési zónában, így a Pannon-medence környezetében is több kisebb mikrolemez bonyolult mozgásai nehezítik a földtörténeti rekonstrukciót.
A Pannon-medence a korai miocéntől jött létre a földkéreg jelentős megnyúlása és süllyedése során. Aljzatát két mikrolemez építi fel, az Afrika pereméről letört (északi) ALCAPA és az eurázsiai lemezperemről származó (déli) Tisza-Dáciai egység. A miocénben a lemeztöredékek alapvetően keleti irányban mozogtak, miközben az ALCAPA az óramutató járásával ellentétesen, a Tisza-Dáciai egység azzal megegyezően forgott. Az eurázsiai lemezszegély részben óceáni eredetű része később ezen mikrolemezek alá bukott (szubdukció), hátragörbült, majd jelentős darabja le is tört és elkezdett visszasüllyedni a folyékony földköpenybe. A folyamat közben fellépő forgató és húzóerők hatására a medencealjzat elvékonyodott és lesüllyedt, majd napjainkig helyenként a 6000 métert is elérő vastagságban változatos üledékekkel töltődött fel.
Magyarország területén a földkéreg vastagsága mindössze 23‒27 km. Máshol a kontinentális kéreg 30‒50 km, az óceáni 5‒10 km vastag.