A barlangok között, elsősorban keletkezési körülményeik miatt, igazi különlegességnek számítanak a fatörzsbarlangok. Habár Magyarország területén eddig csak Nógrádszakál közelében azonosítottak néhányat, a nagyvilágban számos helyen találkozhatunk velük.
Japánban a Fuji vulkán területén mintegy 250 ilyen jelenséget azonosítottak. A leghíresebb közöttük a Yoshida Tainai, amely védett természeti érték, és a feljegyzések szerint a hegy 937-es kitörésekor jött létre.
Romániában 1988-ban a marosvásárhelyi, Móréh Károly fedezte fel és ismertette elsőként a maros-völgyi fatörzsüregeket, melyek a Göde és Ratosnya közötti szakaszon találhatóak.  Számuk több mint 100, de a barlang meghatározáshoz elvárható méretet csak egy részük éri el. Keletkezésük a Calimani–Gurghiu vulkán 5,3 millió ével ezelőtti aktivitásához köthető.
Dél- és Közép-Szlovákia vulkános területeiről négy nagyobb fatörzsbarlangot tartanak nyilván, melyeket legrészletesebben Ludovít Gaál (Gaál Lajos) geológus kutatott meg 1993-tól. Kialakulásukat a nógrádszakáli üregek és barlangok kialakulásával kb. egy időre, a miocén kor bádeni és szarmata emeletére (16,3–11,6 millió év) tehetjük.
Geológiai értelemben a legfiatalabb fatörzsbarlangokat az Egyesült Államokban, a Mount St. Helens National Volcanic Monument (Nemzeti Vulkáni Emlékhely) és a Hawaii-szigetek területén találjuk.