11,6–6,2 millió év – pannon emelet

Dozmat egy 240 lelket számláló település Szombathelytől mintegy 6 km-re nyugatra. Területéről az 1960-as években Horváth Ernő gyűjtött, sajnos pontos rétegmegjelölés nélkül, több mint 3000 darab, növényfosszíliákat tartalmazó leletet. A szombathelyi Savaria Múzeumban található tekintélyes gyűjtemény felét Hably Lilla és Johanna Kővár-Éder dolgozták fel. Vizsgálataik szerint a lignitrétegeket elválasztó, homokos-agyagos rétegek őrizték meg számunkra a növények lenyomatait.
Növényfosszíliák egyébként a környék lignitvagyonának felméréséhez (1976–1979) kapcsolódó kutatófúrásokban is szép számmal előfordultak. A mai osztrák-magyar határvidéken húzódó lignitelőfordulást az 1940-es évek végén vizsgálták először. Ezek eredményeként tudjuk, hogy a felső pannóniai rétegek vastagsága kb. 100 méter. A 2–3°-os dőlésű lignitrétegek 30–140 méteres mélységben települtek.
A tudományos vizsgálatok során öt levél fajszintű besorolására volt lehetőség (Osmunda parschlugiana, Glyptostrobus europaeus, Alnus cecropiifolia, Alnus gaudinii, Byttneriophyllum tiliifolium). A leveleken kívül nagy mennyiségben kerültek elő magok és tobozok, sőt égerbarkák is a lelőhelyről. Összességében elmondható, hogy Dozmat környékén a felső pannóniai emelet idején, kb. 8–6 millió évvel napjaink előtt, a Pannon-tó partvidékére általában jellemző és a bükkábrányihoz igen hasonló mocsári növénytársulás élhetett.

Horváth Ernő szülőhelyén, az aszódi evangélikus gimnáziumban érettségizett, 1952-ben pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológia-földrajz szakán szerzett diplomát. A Természettudományi Múzeum Növénytárát, majd a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályát követően  1953-ban került a Savaria Múzeumba, ahol később a Természettudományi Osztály vezetője lett. Az itt töltött, közel 37 év alatt több mint 120 tudományos közleménye jelent meg.
Habár leginkább a földtörténeti korok kövült flórája foglalkoztatta, ma élő leszármazottaikat is kutatta, védte. Gyűjteményt állított fel a vasi flórának (Flora Comitatus Castriferensis). Több ritka növény új lelőhelyét fedezte fel. Munkájával a Savaria Múzeumban létrehozta az ország leggazdagabb, nemzetközileg is jelentős pannon emeleti ősnövénygyűjteményét. Nyugat-Magyarországi kutatásai során egy új ősnövényfajt (Acer séensis) is leírt a Sé melletti felső pannon rétegekből. Régészeti növénytani vizsgálatokkal és évgyűrűelemzéssel  is foglalkozott. 1972-ben létrehozta a Chernel István emlékmúzeumot, majd két évvel később az ország első szabadtéri természettudományi kiállítását.