A PARATETHYS ÉS A PANNON-TÓ VÍZI ÉLŐVILÁGA - 2. nézet

Cápa! Cápa!

A cápák a rájákkal és a kimérákkal együtt a porcos halak csoportját alkotják. Legkorábbi alakjaik kb. 450 millió éve alakultak ki. Nekik még sima szélű, több kúpot viselő fogaik voltak, állkapcsuk nem volt előretolható. Egyik jellegzetes képviselőjük a Cladoselache, maradványait Ohio Állam (USA) egyik 375 millió éves tengeri üledékében találták meg. A napjainkban élő cápák a földtörténeti jura korban (200 millió éve) jelentek meg. Az ő szájnyílásuk már jelentős mértékben hasi irányba tolódott.
A cápák több tömeges fajkihalást túléltek, sőt ez lehetőséget biztosított számukra, hogy a megüresedett élőhelyeket benépesítve szétterjedjenek, és számos alfajuk alakuljon ki. Az évmilliók során tökéletes ragadozók fejlődtek ki közöttük.
Az egyik legrettegettebb a valaha élt legnagyobb cápa, a Carcharocles megalodon. A miocén idején volt elterjedt. A kifejlett példányok 16–18 méter hosszúak lehettek, tömegük feltehetőleg elérte a 100 tonnát. A meleg tengerek lakója volt, és a nála nagyobb cetféléket is elfogyasztotta. Ezt az akár 182 kN-t (18,2 tonna) is elérő harapásával könnyedén tehette meg. Kihalása a pleisztocén korra (1,6 millió éve) tehető, és a klímaromlással, a világtenger átlaghőmérsékletének csökkenésével, illetve a cetpopulációk életmódjának a megváltozásával magyarázható. A Megalodon a Paratethys-tengerben is gyakori vendég volt. Hatalmas fogai több helyről, Mátraszőlősről (Nógrád megye), Danitz-pusztáról (Baranya megye) illetve Fertőrákosról (Győr-Moson-Sopron megye) is előkerültek.

A cápák:
– kevés kivételtől (bikacápa, folyami cápa) eltekintve tengeriek
– belső váza nem csontosodik el
– kopoltyúval lélegeznek, de kopoltyúfedőik hiányoznak
– úszóhólyaggal nem rendelkeznek, a felhajtóerőt nagy, olajjal teli májuk jelenti
– 70 %–a elevenszülő, a többi tojásokat rak
– embriói között gyakori a kannibalizmus
– életkora megállapítható csigolyáik növekedési vonalaiból
– fogai valójában módosult pikkelyek, melyek folyamatosan nőnek, és cserélődnek. Inkább harapásra, mint rágásra jók, ezért a prédát gyakran egészben nyelik le. A fog alakjából következtetni lehet a táplálékukra.