Az Australopithecus-„történelem” kezdetei, ahogy mi, emberek látjuk

Az Australopithecina-k az emberfélék (hominidák) családján belül egy mára kihalt öregnem (homininák). Ezen belül két rendszertani nemet tartunk nyilván: az Australopithecus-okat és a Paranthropus-okat. Az előbbiek a csontozat jellegzetességei alapján a gracilis, az utóbbiak lényegében a robusztus Australopithecus-ok.
A kutatók napjainkban az alábbi Australopithecus-fajokat különböztetik meg:

Gracilisek
A. afarensis
A. africanus
A. anamensis
A. bahrelghazali
A. garhi
A. sediba

Robusztusok
Australopithecus/Paranthropus robustus
Australopithecus/Paranthropus boisei

A mintegy 4 millió évvel napjaink előtt megjelenő Australopithecina-k egyik faja Afrikában kb. 2 millió éve a Homo nem irányába fejlődött tovább és így a Homo habilis-nek, a Homo ergaster-nek és végső soron a modern embernek, azaz Homo sapiens sapiens-nek is őse volt.
A szétválás előtti utolsó közös ősnek az Australopithecus afarensis-t, vagy egy még korábbi formát, a Kenyanthropus platyops-ot tekinthetjük.
Habár az Australopithecus-ok intelligenciája kezdetben valószínűleg nem sokkal múlta felül egy modern emberszabású majomét, a két lábon járás képessége rengeteg hosszú távú előnyt biztosított számukra. Az újfajta mozgás és egyensúlyi igények már önmagukban az agyműködés változását eredményezték, de a járás alól felszabaduló kezek lehetővé tették, hogy tárgyakat, élelmet ragadjanak meg vagy utódaikat hordozzák. A tartósan magasabbra kerülő szemek biztosították, hogy akár az élelemforrásokat, akár a ragadozókat hamarabb felfedezzék a nyíltabb, elrejtőzésre kevésbé alkalmas területeken is.
A fentiek fényében érdekes, hogy a két lábon járás képessége még fán lakó és nem a fáról földre kényszerülő emberelődöknél jelent meg. Ezt támasztja alá pl. a fosszíliákon kívül a szumátrai orángutánok mozgásának megfigyelése is, akik a nagy, vastag, stabil ágakon négykézláb mozognak, a vékonyabbakon átlendülnek, azonban a 4 cm-nél kisebb keresztmetszetűeken, két lábon egyensúlyoznak. Ebben a helyzetben könnyebben elérik a következő stabil ágat és a számukra fontos gyümölcsöket vagy a lombozatot!
A két lábon járás kialakulásának kezdetét ma kb. 12 millió évvel napjaink előttre tehetjük, amikor Kelet- és Közép-Afrikában jelentősen megritkult az erdőállomány. Az új és jellegzetes mozgásforma valódi képességé válása az ember őseinél minden bizonnyal igen hosszú időt vett igénybe.

4. kép Raymond Arthur Dart (1803-1988) ausztrál anatómus és antropológus 1977-ben. Ő határozta meg az első Australopithecus-maradványokat, amelyek később a Taung baby-lént vált ismertté.

5. kép. Lucy, a leghíresebb részlegesen megmaradt Australopithecus afarensis csontváz másolata a párizsi Nemzeti Természetrajzi Múzeumban (Museum National d'Histoire Naturelle). Az eredeti leleteket Etiópiában őrzik. Fotó: “120”, 2007