HANTKEN MIKSA (1821–1893)
Született: Jablunka, Szilézia
Geológus, paleontológus, egyetemi tanár.
Egyetemi tanulmányait Bécsben végezte, majd beiratkozott a selmecbányai Bányászati Akadémiára. 1846-ban szerzett bányamérnöki oklevelet.
Dolgozott a Magyar Nemzeti Múzeum Növény- és Ásványtárában kutatóként. Ő volt a Magyar Királyi Földtani Intézet első igazgatója, valamint az őslénykutatás első magyarországi professzora, a tudományterület első akadémikusa, nevéhez fűződik az első magyarországi paleontológiai tanszék felállítása (1882). Létrehozta az azóta is gyarapodó őslénytani gyűjteményt és könyvtárat. Tiszteletére a Magyarhoni Földtani Társulat 1963-ban három évenként kiosztásra kerülő Hantken Miksa-emlékérmet alapított az ősélet és rétegtani szakirodalomban elért kimagasló eredményért.
BÖCKH JÁNOS (1840–1909)
Született: Pest
Okleveles bányamérnök és geológus.
A Bányászati és Erdészeti Akadémián szerzett bányamérnöki képesítést. Az 1869-ben megalapított Magyar Királyi Földtani Intézetben először segédgeológus, osztálygeológus, majd főgeológus volt. 1882-ben került az intézet élére. A Bakony-hegység és a Mecsek részletes földtani leírását is elkészítette. Részt vett a Kárpátok számos területének földtani térképezésében. Ő fedezte fel az Erdélyi-középhegység és a Bánság ammoniteszekben gazdag triász rétegsorait. Munkásságáért az alpi triász úttörő kutatói között tartják számon. Nevéhez fűződik a hazai kőolajkutatás elindítása is, valamint igazgatósága alatt épült fel az intézet Stefánia úti palotája, melyet Lechner Ödön tervezett.
PETHŐ GYULA (PETROVITS GYULA) (1848–1902)
Született: Miskolc
Geológus, paleontológus.
Iskoláit Miskolcon és Budapesten végezte, majd 1879-ben Kolozsváron tanári oklevelet, 1881-ben a müncheni egyetemen doktori címet szerzett. 1883-tól két éven át szerkesztette a Földtani Közlönyt.
Tudományos munkássága elsősorban a felső kréta fauna vizsgálatával kapcsolatos, de ő volt az, aki elsőként feltárta a Baltavár határában talált miocén korú emlősfauna tömeglelőhelyét 1883-ban.
Kép forrása: Digitális Képarchívum
LACZKÓ DEZSŐ (1860-1932)
Született: Trencsén
Geológus, paleontológus, piarista tanár.
1883-ban a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán szerzett földrajz-természetrajzszakos tanári oklevelet. Pedagógiai tevékenysége mellett a természettudományokkal is behatóan foglalkozott. 1895-től részt vett a Bakony geológiai feltárásában. A veszprémi Jeruzsálem-hegy felső triászkori márgájában felfedezte az Otto Jaekel német paleontológus által Placochelys placodonta néven leírt álteknőst. Az általa gyűjtött brachiopodák alapján sikerült megállapítani a Megyehegyi Dolomit sztratigráfiai helyzetét. Több vezérkövületet neveztek el róla: Trachyceras (Anolcites) laczkói, Dinarites lackói, Hybodus laczkói, Megalodus laczkói.
Kép forrása: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)