Ősi Attila paleontológus 1997 óta kutat a Bakonyban dinoszauruszok után. Torma Andrással 2000-ben fedezték fel az iharkúti lelőhelyet, amelynek folyóvízi üledéke felső kréta korú, 85 millió éves szárazföldi gerinces maradványokat zár magába. A hely különlegessége, hogy hasonló korú (szárazföldi) leletek nagyon ritkán kerülnek elő Európából. Innen az elmúlt években összefüggő csontvázakat és több mint 60 ezer önálló csontmaradványt, valamint fogat tártak fel.

A lelőhely Bakonyjákótól keletre, Németbányától északra fekszik az egykori külszíni fejtésű bauxitbánya területén. A bauxittelepeknek a Dunántúli-középhegységben lencseszerű megjelenési formája van. Az ásatások a Németbánya II., III., XIII. és XVII. számú lencsék mellett folytak, mára azonban csak a II. lencsétől délre lévő 5000 m2-es területen érhető el a leletanyagban gazdag homokköves réteg.

A legidősebb képződmény, amely a területen néhol a felszínen is megtalálható, a felső triász Fődolomit formáció. A dolomit fölött felső kréta bauxit található, majd erre települnek a Csehbányai formáció folyóvízi, ártéri környezetben lerakódott rétegei. A bánya egyes területein a Csehbányai formációt középső-eocén mészkő, konglomerátum és oligocén-miocén korú rétegek fedik, más területeken negyedidőszaki képződményeket találunk. A Csehbányai, ősmaradványos rétegeket tartalmazó formáció a bányaterületen 50–60 méteres vastagságban jelentkezik. Kora az itt megtalált virágporok elemzése és a rétegek paleomágneses vizsgálata alapján a santoni korszak (85,8–83,5 millió év) idejére tehető. A terület akkoriban a Laurázsiát és Gondwanát elválasztó Tethys-óceán nyugati részén elhelyezkedő szigetvilág egyik szigete vagy nagyobb szigetének egy része lehetett.

A terület helyzete a krétában. Forrás: Colorado Plateau Geosystems, 2012

Az iharkúti lelőhely elhelyezkedése, földtani viszonyai (Ősi Attila és Mindszenty Andrea, 2009 nyomán), és madártávlati képe. Forrás: Ősi Attila et al., 2013