A repülő őshüllők szárnya egy-egy bőrvitorla volt, melyek az átalakult mellső végtagok és a mellkas között feszültek. Az állatok mellső végtagjain négy-négy ujj volt, melyekből három karomban végződött, a negyedik pedig meghosszabbodott. Ez feszítette ki a bőrvitorlát. A bőrszárnyon sok idegvégződés húzódott, melyeken keresztül folyamatosan információkat gyűjtöttek repülési helyzetükről. Amikor nem repültek, egy ízület segítségével képesek voltak bármely irányba elfordítani az ujjukat, így a szárnyakat leszállást követően fel tudták hajtani.

Pterosaurus szárny. Propatagium: váll és a csukló között; brachiopatagium: fő szárnyfelület, a repülőujj és a boka között; uropatagium: a két hátsó végtag között. Illusztráció: Mark Witton, 2013.

Pterosaurus-szárny vs. denevérszárny

A denevérek szárnya sokban hasonlít a pterosaurusokéhoz. Az is a test és a mellső végtagok között kifeszített bőrredőkből áll. Fontos különbség, hogy a denevéreknél a hüvelykujj kivételével a többi négy ujj meghosszabbodott, és mind részt vesznek a szárnyak merevítésében és formálásában. Fotó: Salix, 2011.
A ma élő legnagyobb bőrhártyával repülő gerincesek a repülőkutyák közül kerülnek ki. Az óriás, az aranykoronás és az indiai repülőkutyák egyedeinek vitorlafesztávolsága elérheti az 1,5 métert, súlyuk pedig meghaladhatja az 1 kilogrammot.