A kora kréta rovarvilágát legnagyobb számban a dipterák (a szúnyogok és a legyek) alkották. Valószínűleg az ő egyik csoportjuk, a brachycerák (rövidcsápúak) közül kerültek ki az első növényeket megporzó fajok. A mai legfontosabb megporzók a hymenopterák (hártyásszárnyúak, közéjük tartoznak a méhek). Már első, triászbeli formáik beleiben találtak pollent, a kora kréta kaparódarazsainak lábain pedig specializált szőrök és ízek voltak, amelyek a pollengyűjtésben segítették őket.
A mezozoikum rovarairól sok információt nyerhetünk borostyánok (fosszilis gyanta) vizsgálatával. A Veszprém megyei felső kréta korú barnakőszén telepek rétegeiben megjelenő barnássárga vagy vörösbarna borostyán változat az ajkait, melyben számos ősmaradvány-zárványt fedeztek már fel.
A rovarok gyakran egyféle növényt részesítenek előnyben. A méhek például a kék és sárga virágokat szeretik, a lepkék a pirosat. Utóbbiak esetén a virágok nektárja akár egész mélyen is lehet, hiszen a lepkék nyelve nagyon hosszú. A legyeket vonzó virágok gyakran erőteljes szagot árasztanak, a rothadó húsra emlékeztetnek. Színük vöröses vagy barna. Az éjjeli lepkéket váró virágok maguk is éjjel nyílnak, színük általában fehér és jellegtelen.
A rovarporozta növények pollenjei általában nagyobb szeműek, mint szélmegporzású társaiké. Olykor kampós képletekkel rendelkeznek, vagy ragacsosak. Amíg a rovarok a nektárt gyűjtögetik, a virágpor megtapad a testükön.
A virágok nektárral is csalogatják a rovarokat. Szirmaikon gyakran mintázat, ún. „nektárvonalak” hívják fel a figyelmet a finomságukra. Előfordul, hogy ez szabad szemmel nem, csak az UV tartományban látható.