Fosszíliák, a múlt kulcsai
A fosszíliák vagy ősmaradványok a földtörténet során élt élőlények valamilyen módon megőrződött részei vagy életműködésének nyomai. Az ősmaradvánnyá válás folyamata a fosszilizáció, melyhez nem kevés szerencse szükséges. A valaha képződött fosszíliák összessége a fosszilis rekord, vagy fosszilis dokumentáció.
A legidősebb strukturált fosszíliák 3,5 milliárd évesek, a sztromatolitokból (ősalgák) jöttek létre. Az ezeknél öregebb, 3,8 milliárd éves keményszén-rétegek őrzik a földi élet ma ismert legkorábbi jeleit.
A fosszíliák gyakorisága
Az élőlények többsége a halál után gyorsan bomlásnak indul. Ahhoz, hogy egy szervezet fosszilizálódjon, rövid időn belül meg kell fagynia, vagy ki kell száradnia, illetve üledékbe, gyantába vagy más, olyan anyagba kell kerülnie, mely elzárja a külvilágtól. A legkitűnőbb állapotú fosszíliák akkor jönnek létre, ha a tetem oxigén- és baktériumszegény közegbe kerül, ami a bomlási folyamatok rendkívüli lelassulásához vezetnek.
Teljes tetemek
Az élőlény pusztulása után teljesen épségben, változatlanul megmaradt ősmaradvány. A test anyaga és alakja is megőrződik (pl. jégbe fagyott mamut vagy gyantába szilárdult rovar).
Kőbelek
Kőbelek keletkeznek, ha az élőlény vázának belsejét a vándorló folyadékokból kiváló ásványi anyagok fokozatosan kitöltik. Ha a fosszília előkerülésekor még a váz anyaga is látszik, akkor héjas kőbelekről beszélünk.
Életnyomok, nyomfosszíliák
Az egykori életműködések nyomai: lábnyomok, férgek mászásnyomai, tojások és tojáshéjak, fészkek, megkövesedett ürülék (koprolit), homokba, iszapba vájt lakóhelyek nyomai, stb.