Az eddigi legidősebb kígyómaradvány (Eophis underwoodi) 167 millió éves. Hossza 25 cm lehetett, és mocsaras környezetben élt. Az első kígyók rövidebbek voltak, mint a maiak. A rekordot a jura korú, 155 millió évvel ezelőtt élt Portugalophis lignites tartja 1,2 m-es hosszával. Ez az ősvilágban nagynak számító kígyó apró emlősökkel, madarakkal táplálkozott, de étlapján fiatal dinoszauruszok is szerepeltek.
E kígyófajok még csökevényes elülső és hátsó lábakkal rendelkeztek, melyeket inkább fogásra, mintsem járásra használtak. A hosszú test kialakulása után először a feleslegessé vált mellső végtagok tűntek el, majd a hátsó végtagok is visszafejlődtek.
A kígyók nagyon közeli rokonságban állnak a vízben élő moszaszauruszokkal, de vitatott, hogy vízi, vagy szárazföldi ősökből alakultak-e ki.

Egy négy lábú kígyó, a Tetrapodophis amplectus fosszíliája. Fotó: Philip Bell, 2015

Az amerikából előkerült Diablophis gilmorei rekonstrukciós rajza. A faj maradványai a coloradoi Morisson-formációból kerültek elő. 155 millió ével ezelőtt élt. Hossza valószínűleg 30 cm volt és lábakkal is rendelkezett. Rajz: Julius T. Csotonyi, 2014

Az „A” fotón az ősi Tetrapodophis amplectus kígyó mellső lábai, a „C” fotón pedig a hátsó végtagjai és medencecsontja látható. Fotók: David M. Martill et al., 2015

Érdekes leletegyüttes a nyugat-indiai Gujarat 65 millió éves üledékeiből, mely bepillantást enged az ősi kígyók táplálkozási szokásaiba. A 3,5 méter hosszú Sanajeh hindicus nevű kígyó kövülete egy Titanosaurus Sauropoda fészkében, egy újszülött dinoszaurusz maradványaival együtt látható.  Fotó: Jeffrey A. Wilsonet al., 2010
A mai kígyó tojásfogyasztási szokásainak folyamatábrája. Az állat lenyeli a tojást, összeroppantja, a beltartalmát megemésztik, majd a tojáshéjat összepréselve kiöklendezi. Előfordul, hogy a tojásban már fejlődik az embrió, ilyenkor összeroppantva azt is visszaöklendezi. Fotó: Visvanathan, 2015.