A középső paleolitikumban vált általánosan elterjedt gyakorlattá, hogy már nemcsak a kőnyersanyag tömbjét formálták a pattintás segítségével eszközzé, pl. szakócává, hanem a kőmagról céltudatosan leválasztott különféle méretű és formájú szilánkokból változatos eszközkészletet tudtak kialakítani (hegyek, kaparók, fúrók stb.).
A kőeszközök méretének csökkenésével gazdaságosabb lett azok előállítása, könnyebb lett szállításuk és segítségükkel egyre többféle feladat vált megoldhatóvá.

31. kép A tipikusan középső paleolit Levallois-szilánk (A) és Levallois-hegy (B) készítése