A lovak kutya nagyságú, erdei őse főleg gyümölcsökkel és erdei lágyszárúakkal táplálkozott. Fogazatuk is erre utal: átlagos rágófelület (3 pár metszőfog, 1 pár szemfog, 4 pár kisörlő és 3 pár nagyőrlő), gyenge zománcborítás. Ahogy a miocénben a hűvösebb éghajlat a fűfélék elterjedésének kedvezett, a lófélék egyre kevesebb kedvelt ételhez jutottak. Étrendjükben nagyobb szerepet kaptak a keményebb növényi részek. Fogazatuk rágófelülete megnőtt, a kisörlők fokozatosan őrlőfog alakot és funkciót vettek fel. A legelés hatására a nagyobb ásványi anyag tartalmú füvek jobban elterjedtek, mert azt a fűevő állatok kevésbé tudták fogyasztani. A lovaknak előbb-utóbb alkalmazkodniuk kellett a nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló táplálékhoz. Így azok maradhattak fenn közülük, melyek hatékonyabban tudták feldolgozni a fogakra nézve nagyobb koptató hatású fűféléket. A miocén kor közepére a lófélék fogai a mai rokonához hasonló „hosszú koronájú”, tagolt zománc állományú, cementréteggel fedett és állandó növésű fogak lettek. A fogak megváltozásához a koponya alakja is hozzáidomult.
Érdekesség, hogy a táplálkozás megváltozásához a lófélék fogazata kb. 1 millió év késéssel tudott alkalmazkodni.