Rudabánya környékének kőzeteit már a paleolit kor emberei használták eszközkészítésre. A neolitikumban (i.e. 5800-5200 körül) kezdődött el a termésréz kiaknázása, hiszen ez az anyag kohósítás nélkül, közvetlenül is felhasználható volt. A rézkorban (i.e. 3400-1900) a termésréz iránti igény ugrásszerűen megnőtt, a bronzkorban (i.e. 1900-800) pedig már egyéb rézásványok kohósításával, illetve ötvözetek készítésével is foglalkoztak. A vasérc hasznosítása az i.e. 8 században kezdődhetett, majd a középkorban ismét visszatért a rézérc-, illetve az ezüsttermelés. A 20. század első felében indult meg a nagyipari vasérctermelés, amely 1985-ben szűnt meg. Ez egyben a rudabányai bányászat végét is jelentette. Magyarország ásványokban legváltozatosabb lelőhelyéről van szó, mintegy 170 különféle ásvány ismert innen. Közülük nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőek egyes másodlagos rézásványok (termésréz, kuprit, malachit, azurit), de számos világritkaság is előkerült a bányából, mint például a 2019-ben leírt rudabányait.
A képen: Malachit kalciton, Rudabánya. Mérete: 6,5 cm. Fotó: Tóth László