Földünk öves felépítésű, viszont ásvány- és kőzettani ismereteink jóformán csak a legfelső, átlagosan 30 km vastag övből, a földkéregből származnak. Mivel a kéreg alatt lévő földköpenyt mélyfúrásokkal még nem sikerült elérni, ezért annak ásvány- és kőzettani felépítésére leginkább közvetett módszerekkel, vagyis geofizikai (szeizmikus) mérésekből, illetve magas nyomáson és hőmérsékleten végzett kőzettani kísérletekből következtethetünk. Egyes bazaltos magmák azonban nagy mélységben, a felső-köpenyben alakulnak ki, melyek felfelé tartó útjuk során a köpenyt alkotó kőzetekből kisebb-nagyobb darabokat leszakíthatnak. Ezek aztán a magmában „potyautasként” utazva elérhetik a Föld felszínét, s így közvetlenül tanulmányozhatókká válnak a geológusok számára. Ezek a köpenyeredetű kőzetzárványok (idegen szóval xenolitok) sokszor a földkéregben egyébként nagyon ritka peridotitnak felelnek meg, melyek döntően palackzöld színű forsteritszemcsékből épülnek fel.
A képen: Főleg forsteritből álló peridotitzárvány bazaltban, Alsórákos (Racoş, Románia). Mérete: 13 cm. Fotó: Fehér Béla