PITVAR

Petrovics István és felesége, Hruz Mária 1821. november elején költöztek Kiskőrösre Hruz Annával együtt. Hat kocsi szállította holmijukat Szabadszállásról, három évre bérelték ki a mészárszéket. Az ehhez tartozó szoba, konyha, kamra volt 1822 őszéig a lakhelyük, majd bérbe vették ezt a házat, ami Makovinyi Márton borbélymester tulajdonában állt.
Petrovicsék választása nem véletlenül esett Kiskőrösre. Jól ismerték a helyi lelkészt, Martiny Mihályt, akinél korábban Hruz Mária szolgált, és a Dinga házaspárt, akiket keresztkomának is felkértek. Hozzájárult ehhez, hogy az 1718-ban a földbirtokos Wattay család által újratelepített várost részben a Felvidékről érkező szlovákul beszélő emberek lakták. A költő szülei is szlovák származásúak voltak, mindketten beszéltek magyarul.

A húsmérés városi vagy földesúri jog volt, a mészárszéket bérbe adták. Petrovics István 1822 és 1824 között árendálta a nagyvendéglő hátsó részében található, egy helyiségből álló mészárszéket. A feltételeket a mezővárossal kötött szerződésben rögzítették, mely szerint „az egész kommunitást mindenkor jó hússal kell tartania”. Emellett gondoskodott a vágóállatok vásárlásáról, leöléséről és feldolgozásáról. Munkáját Mihályik György székálló legény segítette.
A nagyszállóban étterem, üzletek, kaszinó, borozó, nyitott udvarán kocsiszín volt. A nagyteremben bálokat és társasági összejöveteleket, az épület előtti téren vásárokat és hetipiacot tartottak.