KONTROLL (2011)

A komplex rendszerek kontrollálhatósága 

Az Erdélyben, Ceaușescu kommunista rezsimjének legsötétebb éveiben felnövő Barabási megtapasztalta, hogy a kontroll milyen rendkívüli szerepet játszik egy diktatúrában. A politikai hatalom dinamikájának kontextusában a kontroll egyedülállóan emberi fogalomnak tűnik, jóllehet mindenütt jelen van és elengedhetetlen a fizika és a biológia világában is. Az agynak folyamatosan kontrollálnia kell a neurális hálózatot, hogy fenntartsa éberségét. Bolygónknak egy sor környezeti változót kell állandóan szabályoznia, a hőmérséklettől az oxigén mennyiségéig. Minden sejtünknek szüntelen kezelnie kell molekuláinak és fehérjéinek koncentrációját, hogy életben maradjon és működőképes legyen. A látszólagos ellentmondás aközött, ahogyan az emberek alkalmazzák a kontrollt és ahogyan azt a természet használja, arra inspirálta Barabásit, hogy magukat a komplex, önszerveződő hálózatokat kezdje el vizsgálni. A létrejövő elmélet szerint a teljes kontrollhoz nem szükséges, hogy a felügyelet minden egyes elemre kiterjedjen. Inkább arról van szó, hogy néhány elem – úgynevezett vezérlő csomópontok – irányíthatják az egész rendszer dinamikáját. 

Amikor a Nature elfogadta publikálásra az elméletet, Mauro Martino, a laboratórium dizájnere nekilátott, hogy azt teljes összetettségében illusztrálja. Az elmélet azt állította, hogy egy-egy vezérlő csomópont egy- egy „kaktuszt” irányít: a matematikai kifejezés egy olyan összefüggő gráfot jelöl, amely a kontrollálhatóság alapköve. A szabályozó elemeket vagy vezérlő csomópontokat Martino a kaktuszok tetején helyezte el; az egyes területek, amelyeket ellenőriztek, kis fa-szerű térségei voltak a nagy hálózatnak vagy erdőnek. A falakon látható lightboxok több valódi háló mögött található kaktuszmezőt ábrázolnak, amelyek egy szervezeti háló, egy hivatkozási háló, egy neurális háló, valamint a világháló kontrollálhatóságát határozzák meg. A szemközti falon található kaktuszerdők néhány modellrendszer kontrollálhatóságát írják le. A képeken elválik egymástól a magyarázó erő és a vizuális narratíva. Bár a vizualizációk egyike sem magyarázza meg, hogy a kép valamely része hogyan gyakorol ellenőrzést a rendszer felett, az információ, amelyet megjelenítenek, láthatóvá teszi a kontroll mögötti láthatatlan rendet azáltal, hogy megragadja az egyes hálózatok irányításához szükséges erőket.