A kiállítás a BarabásiLab tevékenységéhez köthető kutatások elmúlt huszonöt évének bemutatása köré szerveződik.
A csapatmunkában dolgozó labor vizsgálódásainak középpontjában a dolgok és jelenségek közötti, sokszor rejtett összefüggések keresése, az ismétlődő mintázatok felderítése áll, amelyek átszövik a természetet, a társadalmat, a nyelvet és a kultúrát. A hálózati szemlélet olyan átfogó, univerzális módszer (modus operandi), amelynek révén az összefüggések természettudományos precizitással vizsgálhatók.A virtuális és valóságos adatszobrok, valamint a kiterjesztett valóságot használó eszközök segítségével a térbe kilépő vizualizáció a megjelenítés új lehetőségeit kínálja a kutatóknak és az érdeklődőknek. A csúcstechnológia felhasználásával a hálózati ábrák és struktúrák szemléletesen értelmezik azokat a kapcsolatokat és összefüggéseket, amelyek egy-egy vizsgált jelenség hátterében húzódnak.
A megjelenítés fázisa kulcsmomentum a hálózati modellalkotás során. A vizuális kifejezés előnyei nyilvánvalóak a kutatásban és a feldolgozásban: az "egybenlátás", az áttekinthetőség, a folyamatok és jelenségek, illetve azok összefüggéseinek, a részek kapcsolódásainak feltérképezése egészen másfajta ismeretet képes nyújtani, mint a szövegcentrikus, diszkurzív nyelvi leírás a maga lineáris narratívájával. A leírt-beszélt nyelvhez képest az összetett hálózatok vizuális nyelvezete más minőséget, új leíró-megjelenítő nyelvet, új modellt kínál világunk megismeréséhez.
A vizualizáció a közös nyelv, a közös nevező szerepét tölti be a természettudományok és a kultúra más rétegei között. Egyszerre eszköz és módszer, munkafázis az alkalmazó kezében, amely egyre távolabbi területek felé viszi a hálózatkutatás fókuszát, hogy a világ új arcát felfedő új nyelvként használjuk a tudományban és a mindennapokban.

– Készman József

Több mint két évtizedet töltöttem azzal, hogy feltárjam az összetett rendszerekben jelen lévő rejtett mintázatokat, melyek meghatározzák biológiai és társadalmi létezésünket. Mindig is zavart azonban, hogy a tudományos szókészlet, amelynek kidolgozásához én ís hozzájárultam, egy leegyszerűsítő keretbe kényszeríti a komplexítást.
E nyelvezet célja, hogy kizárja a többértelműséget és a bizonytalanságot - hogy tényeket ismerjünk fel, nem az igazságot. A hálózatok azonban nem adják meg magukat az ilyen egyszerű narratíváknak.
Az elmúlt huszonöt év során egy párhuzamos utat is bejártam, melynek célja az egymásnak ellentmondó narratívák összehangolása volt. Mivel látnom kellett a hálózatokat ahhoz, hogy számszerűsíteni tudjam őket, egy olyan vizuális szókincs létrehozását tűztem ki célul, amely a képzőművészettől kölcsönzött eszköztár segítségével meg tudja jeleníteni ezt a komplexitást. Az e zarándoklat alatt született műveket azonban nem lehet a tudományos kontextusban értelmezni. Ezek olyan tárgyak, képek, videók, adatszobrok és virtuális élmények, amelyek saját teret követelnek maguknak.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Ludwig Múzeum vállalta a BarabásiLab vizuális utazásának dokumentálását, és segített áttekinteni, miként fejlődött a hálózatok képi szókincse. 
A helyszín arra is alkalmat teremtett, hogy a hálózati eszköztárunkat a művészet nyelvére fordítsuk le. Ily módon egy olyan adatalapú narratíva született meg, amely felfedi a művészeti sikert és az ezt támogató intézmények szerepét szabályozó rejtett mintázatokat.
A kiállításon bemutatott munkák nem egy személy alkotásai, hanem olyan, alapvetően kooperáción alapuló folyamatok eredményei, amelyek során tudósok, művészek és dizájnerek egyesítették kreatív szenvedélyüket a BarabásiLab keretében. Lendületes együttműködésük az, ami a tudományt és a művészetet egyaránt előremozdítja. 

– Barabási Albert-Laszló