Barabási karrierje során az emberek mobilitásáról szóló 2008-as publikációja keltette a legnagyobb megütközést. Az erről szóló, a Nature címoldalán kiemelt tanulmány olyan adatokon alapult, amelyeket egy európai mobiltelefon-társaság rögzített az egyes felhasználók földrajzi helyzetéről és időbeli mozgásáról. A szélesebb közönség először e cikk révén értesült arról, hogy minden lépését követik annak, aki telefonál, üzenetet küld vagy csak megnéz valamit az interneten. A kutatás több ezer egyén térbeli mozgását ragadta meg azzal, hogy a valós idejű helyzetüket összefűzte. Az anonimizált adathalmazokat vizsgálva a BarabásiLab azt találta, hogy mindennapi tevékenységünk rendkívüli módon kiszámítható. Algoritmusok segítségével a csapat 93 százalékos pontossággal volt képes előre jelezni egy személy jövőbeli tartózkodási helyét. A jobb oldali falon látható, kézzel rajzolt nagy hálózati ábrán több ember útvonala látható, akik mozgásukkal együttesen egy egész város területét lefedik. A kisebb ábrákon ezzel szemben három egyén mozgását követhetjük egy nagyobb városban úgy, hogy helyváltoztatásuk kiszámíthatósága más és más. Ugyanazon időszakon belül az egyik személy négy helyet keres fel, a második úgy egy tucatot, a harmadik pedig körülbelül százat. A tér Voronoj-cellákra van osztva, amelyek a mobiltelefon-átjátszó tornyok, korunk csendes kémjei által lefedett területeket ábrázolják. A felosztás azt illusztrálja, miként korlátozza a tér a mozgásunkat. Az adatok azt is tükrözik, hogy ahogyan mindennapi mozgásunk mintázatát a közlekedésre igénybe vett utak határozzák meg, ugyanúgy láthatatlan struktúrák kötik meg társadalmi-gazdasági létünket is.
A COVID-19 pandémia előtt egy évtizeddel a BarabásiLab mobiltelefonadatokat használva térképezte fel, miként terjednek az akkor újonnan megjelent mobiltelefon-vírusok, és írta le a fertőzés terjedésének rejtett mintázatait. A bal oldali falon kiállított kilenc ábrán a telefonvírus gócpontjait fedezhetjük fel Európa egy bizonyos részén. A Voronoj-cellákra osztott képeken a mobiltelefon-átjátszó tornyok által lefedett területek láthatók. A cellák színe az adott területre jellemző fertőzöttségnek felel meg – a vörös a legnagyobb fertőzöttséget, a sötétkék a legkisebbet jelzi –, a képek pedig előrevetítik a vírusfertőzöttség terjedését, amivel oly gyakran találkozunk a COVID-19 világjárvány kitörése óta is. Fentről lefelé haladva az ábrák követik, amint egy-egy vírus a régió lakosságá- nak többségét megfertőzi.
Az emberi mozgásadatok felhasználásának egyik érdekes és aktuális példája a teremben látható A 21. század kezdete című videó, amely a New York-i Manhattan mobilitási mintázatát képezi le a COVID-19 járvány alatt, illusztrálva a mobilitás napi ritmusát. A térkép kitágul, amikor a város megtelik emberekkel, és összeesik, amikor a lakók elhagyják a várost. Az animáció felméri, hogyan változott meg az emberi viselkedés a járványügyi korlátozások miatt, felvillantva a COVID utáni világot.
BARABÁSILAB: REJTETT MINTÁZATOK
