Trombitás Tamás (1952)

FK–KM II.

1996
akril, bronzfüst, vaspor, vászon, 45 x 45 cm
j.n.
Vétel Trombitás Jenőtől, 1996
Ltsz.: KM.96.29.2.

A Fővárosi Képtár viharos és törésekkel szaggatott történetének huszonöt éven keresztül biztos darabja volt ez a logó. A 19. század végétől épülő első fővárosi képzőművészeti gyűjtemény egy 1932-es döntés eredményeként vált önállóvá s ekkor kapta a Fővárosi Képtár nevet. 1953-ban azonban államosították, 1957-ben pedig az újonnan alakuló Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeibe olvadt be műtárgyanyaga. A főváros a veszteségbe nem nyugodott bele: 1959 végétől a Fővárosi Tanács határozata nyomán újraindulhatott a képzőművészeti gyűjtés a Budapesti Történeti Múzeumon belül. A kiállításon bemutatott tárgyak ennek a második gyűjteménynek a darabjai. Az egykori Fővárosi Képtár szellemi örökségét ápoló, annak modernizmusával folyamatosságot vállaló muzeológus generáció(k) munkáját csak a rendszerváltás küszöbén ismerte el a főváros, amikor 1989-től engedélyezte, hogy a gyűjtemény újra felvegye a Fővárosi Képtár nevet.
1994-től Fitz Péter vezetésével a legfrissebb képzőművészeti törekvéseknek adott otthont a Kiscelli Múzeumban található, új identitását kereső Fővárosi Képtár. Ebbe a programba illeszkedett Trombitás Tamás 1996-os gyűjteményes bemutatója is. A sokféle médiumban alkotó művész munkáit az 1980-as évektől következetesen absztrakt formaképzés jellemezte, s miközben az avantgárd hagyományokból táplálkozó geometrikus megközelítés megmaradt, egyre inkább a betű, az írás kérdései foglalkoztatták. Az 1990-es években készített szigorúan négyzetes alapformájú festményei a betűk, az arany hatású bronzfüst és a fekete ellentétére épülnek, s a kis négyzetrácsot formáló aranyszínű lapocskák és a szimmetrikus, körkörös kompozíciók spirituális tartalmakat sugallnak. Művein a szimmetria, a szabályozottság, valamint az arany felületekkel az időtlen harmónia megragadására való törekvés együtt érzékelhető. Fitz Péter számára a kiállításon dolgozva szinte magától értetődőnek tűnt, hogy Trombitás Tamást kell felkérni a Fővárosi Képtár logójának elkészítésére.
A grafikus változatok a fekete alapon arany és annak inverzét mutató festmények alapján készültek. A tiszta, geometrikus, modern forma, a mandalákat idéző elrendezés és felületképzés egyszerre fejezik ki a nevét visszaszerző Fővárosi Képtár önképét, az autonóm képzőművészet univerzumát és a nagyon is pontosan megragadható nevet és hagyományt. Az 1990-es évek második felében a Fővárosi Képtár arculata tökéletesen tükrözte annak küldetését: a hagyományokat folytató, s azokhoz újra és újra visszakapcsolódó modernizmus eszményét.

Róka Enikő