Ferenczy Károly (1862–1917)

Artisták

1913
olaj, vászon, 90 x 58,5 cm
j.j.f.: Ferenczy Károly; j.b.f.: 1913
Vétel Ferenczy Béninétől, 1967
Ltsz.: KM.67.23.

Ferenczy életművében különleges helyet foglalnak el a birkózókat, artistákat, atlétákat ábrázoló képek. Ezeket hosszú ideig nemcsak értetlenség, de bizonyos fokú elutasítás is fogadta. Az antik szobrok beállításait követő birkózókompozíciókat még értelmezni lehetett az ókori szépségeszményhez visszanyúló, azt újraértelmező festő kísérleteként, a két változatban megfestett Artistákat már nem. De mit is látunk ezen a képen? Két férfi áll előttünk, frontális beállításban, kézen fogva. Fehér tornadresszt és rövid, rózsaszín selyemnadrágot viselnek, és felvetett fejjel, büszke tartással mintegy kiállnak magukért. Elvileg valamilyen pódiumon látjuk őket, hiszen artisták, de valójában a semmi közepén, egyenletesen mélyfekete háttér előtt rajzolódik ki alakjuk. Az utolsó években oly gyakori sötét (fekete) háttérrel kapcsolatban Ferenczy Valér megjegyezte, hogy apja azért nem érdeklődött a csillagászat iránt, mert „nem bírta idegekkel, hogy a világűr koromsötét és jéghideg.” A két férfi tehát ez előtt a közömbös háttér előtt áll, szokatlanul érzéki ruházatban és pozícióban. A kép erotikus, ez esetben homoerotikus kisugárzása eltéveszthetetlen. Már a korai Orfeusz, a Kavicsot hajigáló fiúk (eredeti kétalakos változata), a fürdőző fiúkat, vízparton vetkőző férfit ábrázoló képek is tartalmaztak ilyen utalásokat, nem beszélve a bibliai témákat feldolgozó kompozíciókról, a Józsefet eladják testvéreiről vagy A tékozló fiú visszatéréséről. De ezek esetében a homoerotikus utalás rejtett, ha akarom ott van, ha nem akarom észrevenni, nincs.
A jelen kép címe jelzi, hogy Ferenczy egyik inspirációs forrása Edmond de Goncourt A Zemganno fívérek című regénye lehetett, amely egy cirkuszi artista testvérpárról szól, akik több tízméteres magasságban lengve életre-halálra összetartoznak. A könyv Ferenczy egyik legkedvesebb olvasmánya volt, talán mert ő és a hozzá érzelmileg egész életében közel álló bátyja, Ferenc, a regény hőseihez hasonló érzelmi közelségben éltek. Anya nélkül, egy szigorú, kamaszkori művészvágyaikat keményen elfojtó apa felügyelete alatt nőttek fel. Szokatlan házassága folytán Károly mégis kiszabadult, festő lett, és bár három tehetséges gyermek édesapja, külön világát, a Nagybányán töltött nyári hónapok kivételével haláláig gondosan megőrizte.
A festmény Ferenczy Béni halálát követően, 1967-ben feleségétől került a Fővárosi Képtárba.

Boros Judit