Ferenczy Károly (1862–1917)

Lovagló gyermekek

1905
olaj, vászon, 64 x 79 cm
j.j.l.: Ferenczy K.
Vétel Steiner Lászlónétól az egykori Fruchter-gyűjteményből, 1965
Ltsz.: KM.65.138

Ferenczy Károly kapcsán leginkább két stílusfogalom említésével találkozhatunk. Az egyik a naturalizmus, a másik az impresszionizmus. Az elsőt ő maga is használta 1903-ban, amikor első egyéni kiállításához egy rövid, „journalistáknak” szóló magyarázó szöveget mellékelt. Ebben saját festői stílusát szintetikus alapon álló kolorisztikus naturalizmusnak nevezete. A kolorisztikus naturalizmus az impresszionizmus egyik jellemzője, a színek közvetlen, szélsőséges esetben tubusból történő felhasználását jelenti, annak figyelembevételével, hogy az árnyalatok optikai keveredés által „a néző szemében” (a látás folyamata során) jönnek létre. Ferenczy nem ment ilyen messze, de törekedett arra, hogy az egymás mellé, vibráló ecsetvonásokkal felvitt színfoltok a látvány egészében nyerjék el végső árnyalataikat. A szintetikus alap kapcsán pedig akár a számára legtöbbet jelentő író, Johann Wolfgang Goethe natura-felfogására is gondolhatunk. Goethe természetfelfogásában benne foglaltatott a moralitás fogalma is, mivel minden élő forma egy ős-életelvből eredeztethető, amely eleve nem lehetett immorális. Ferenczy festészetében a természetbeni létezés és az erkölcsös élet (mint civilizáció és kultúra) organikus szintézisként jelenik meg. Feltehetően ezt fejezte ki maximális tömörséggel a festő sokat idézett 1896-os kijelentése: „(Nagybányán) a természet biblikusan monumentális”.
1905 nyarát a Ferenczy család a Nagybánya melletti hegyekben, a kapniki Izvoránál töltötte. Itt készült a Gyermekek pónikon és a Lovagló gyermekek két-két változata. Az első kettő ragyogó napfényben, impresszionista modorban ábrázolja a világos ruházatot viselő Noémit és az egyik fiút, amint háttal a nézőnek lovagolnak az erdő felé. A képek dinamikusak, lüktető élettel teliek. A második két képen, köztük az itt láthatón már alkonyi fényben, a lovagló Noémi és a vele szembeforduló, sötét ruhás Valér zárt, nagy színfoltokban kialakított „stilizált” alakja egy sokkal statikusabb kompozíciót alkot. Itt és az 1905-ös év során festett portrékban már jelentkeznek a festő késői, a közvetlen látványt erősen átíró látásmódjának első jelei.
A mű Fruchter Lajos gyűjteményébe tartozott, özvegyétől vásárolta meg a múzeum 1965-ben.

Boros Judit