Ferenczy Károly (1862–1917)

Cigánylány

1916 körül
olaj, vászon, 95 x 140 cm
j.n.
Vétel Ferenczy Bénitől, 1966
Ltsz.: KM.66.208.

A Cigánylány Ferenczy utolsó befejezett kompozíciója, egyben legtitokzatosabb képe, a késői aktok sorába tartozik. Címét vélhetően a modell származása alapján kapta, „cigánylány-akt”-ként említette a festő egyik, Béni fiához írt levélben 1915 végén.
Ferenczy életművében az önmagával szembenéző, magát oda-vissza szemlélő akt mint szubjektum az 1904-es Festő és modellen látható először, illetve plein air változatban az 1905-ös Két női akt pódiumon című képen. A motívum, a hosszan elnyúlva fekvő akt pedig 1908-ban, az enigmatikus Henyélésen tűnik fel, majd a tízes évek aktkompozícióin válik gyakorivá. Ezeket végignézve látható, hogy a modern szemléletű, világos színekkel festett Női akt zöld háttérrel (1910) után Ferenczy műtermi világítású, egyre zártabb, ugyanakkor elvontabb térbe helyezett aktokat festett (Vörös hátteres női akt, 1913–1914; Női akt gyöngysorral, 1915), utolsónak a korábbiaknál összetettebb Cigánylányt. Utóbbi egyetemes művészeti előzményei között olyan erotikus töltetű műveket találunk, mint a szinte közvetlen előd Velázquez-kép, a Vénusz tükörrel (1647–1651), amely talán az 1608-ban megtalált, rövid idő alatt közismertté váló antik szobor, az Alvó hermafroditusz inspirációjából keletkezhetett, melyet az Itáliában dolgozó Velázquez ismerhetett, Ferenczy pedig a Louvre-ban láthatott. Emellett a kompozicionálisan eltérő, de azonos témát feldolgozó Rubens- (1615), és Tiziano- (1555) festmények is hathattak Ferenczyre. Vénusz mindhárom képen egy Ámor által eléje tartott tükörben látja saját arcát (ismeri fel magát). Ferenczy kiiktatta a tükröt, és egy vörös bársony drapériákkal tagolt absztrakt térbe, a lélek, a szív belső terébe helyezte a modellt, akinek szinte revelációszerűen mutatkozik meg önnön meztelen szépsége. Figyelemre méltó, hogy az önmagát szemlélő alak mindkét pozícióban felemeli a karját, mintegy kitárva magának magát, ami, bár a jól ismert akadémiai beállítást követi, az 1907-es Testvérek alapján tartalmilag is értelmezhető. Ez utóbbi, ikreket ábrázoló képen Ferenczy a nyitott, kommunikatív Bénit jelenítette meg hasonló testtartásban a zárkózott, mereven álló Noémi mellett. A nárcisztikus önszemlélés, a magában izzó vágy, valamint az odaadás mozdulata sejtetni engedi a festő titokban megélt, vagy csak vágyott, a képekből, levélrészletekből, illetve a levelezés örökösök általi kezeléséből vélelmezhető homoerotikus orientációját.
A festményt a művész fiától, Ferenczy Bénitől vásárolta a Fővárosi Képtár 1966-ban.

Boros Judit