Rippl-Rónai József (1861–1927)

Szüleim negyvenévi házasság után

1897
olaj, vászon, 170 x 119 cm
j.b.l.: Rónai 97.
Vétel Völgyessy Szomor Sándortól, 1968
Ltsz.: KM.68.56,

„(…)nincs olyan apja-anyja senkinek a világon, mint nekem, arról kezeskedem. Ezeknek a lelke, szíve, mindene nemes – okmány nélkül. Én az árnyékukba sem lépek” – írta Rippl-Rónai József Malonyay Dezsőnek 1905-ben. A kaposvári tanító apának, Rippl Józsefnek és feleségének, Knezevich Anna Paulinának hét gyermeke született, közülük négy maradt életben. József, az elsőszülött, eredetileg gyógyszerészetet tanult, de egy baleset után művészi pályára tért.
Rippl-Rónai József bensőséges viszonya családjával egész életében megmaradt. Szülei „dacára a nagy bizonytalanságnak, nagy távolságnak, a nagy nyomornak és azoknak a kevéssé biztató körülményeknek, melyek között küzdöttem (…) soha nem gátoltak abban, hogy az úton, amelyen megindultam, megmaradjak (…) soha lebeszélni nem igyekeztek.” – írta visszaemlékezésében.
A szülei negyvenedik házassági évfordulója alkalmából készült, őket szinte életnagyságban ábrázoló kép korabeli fényképek beállítását idézi. Rippl-Rónai úgynevezett „fekete korszakának” második felében készült festményén az alakokat erős kontúrokkal, visszafogott színvilággal ábrázolta, de a fény-árnyék hatásokkal mégis plasztikussá formálta. Az apa elgondolkodva nézi feleségét és kezét az asszonyén nyugtatja. Az anya kinéz a képből, kapcsolatot teremt a nézővel és fiával, az alkotóval. A háttérben, az asztalon virágcsokor utalhat az ünnepre, a felette függő tükör megidézi korábbi korok házaspárportréit.
Rippl-Rónai e művet a szülei előtti tiszteletadásként egy kaposvári nyaralás alkalmával festette. Készítésének idején alapvetően Párizsban élt és alkotott, ahol az ún. Nabis nevű francia festőcsoport tagja lett.
A festmény Völgyessy Ferenc gyűjteményébe került, és örökösétől, Völgyessy Szomor Sándortól vásárolták meg 1968-ban.

Molnárné Aczél Eszter