A századelő útkeresői

Súroló asszony

Medgyessy Ferenc (1881–1958)

Súroló asszony

1913
bronz, 17,5 cm magas
j. a talapzaton: mFVétel Völgyessy Szomor Sándortól, 1968
Ltsz.: KM.68.80.

Medgyessy Ferenc 1899 és 1905 között a budapesti Orvostudományi Egyetemen tanult. Ezután Párizsba ment, ahol a Julian Akadémián, Colarossinál, a Grand Chaumière szabadiskolában és az Academie des Beaux-Arts-on is képezte magát. 1910-es hazatérését követően a magyar kisplasztika műfajának egyik megújítója lett. A hazai kisplasztika a népi zsánerből indult. Az életképeket vagy karakterfigurákat megjelenítő művészek többsége elsősorban az etnográfiai hűségre törekedett, ami gyakran túlzott naturalista ábrázolásmóddal társult. Ezt haladta meg művészetével Medgyessy, aki a szobrászat belső törvényszerűségeivel foglalkozott. Művészi látásmódját erősen befolyásolták a párizsi múzeumokban látott ókori keleti és archaikus görög szobrok, valamint a Firenzében megismert etruszk emlékek. Érdeklődéssel fordult a naiv és a korszakban primitívnek nevezett művészet felé. Elképzelése szerint a szobor pozitív formákból felépülő zárt, súlyos tömb kell hogy legyen.
Az 1913-ban készült Súroló asszony egy groteszk, különös testhelyzetben megformált, házimunkát végző nőalakot ábrázol, s magán hordozza a művész szobrászati elveit. Az egyszerű formákból felépített szobor témája szerint zsánerplasztikának tekinthető, amely egyszerre tükrözi a művész különleges szerkesztési módszerét, valamint hívja fel a figyelmet a korabeli női szerepekre.

Oth Viktória