Kövesházi Kalmár Elza (1876–1956)

Táncoló fiú

1909 körül
bronz, 29,5 cm magas
j.n.
Vétel Benczik Józseftől, Győr, 1991
Ltsz.: KM.91.6.

Kövesházi Kalmár Elza eredetileg festőnek készült, Bécsben és Münchenben, majd 1900 és 1902 között Párizsban és Firenzében tanult. A Kövesházi név felvett, beszélő név, hivatására és nehéz körülményeire egyaránt utal. Főleg kisplasztikával, kerámiával és plakettekkel foglalkozott.
Táncoló fiú című, a mozdulatát teljes mértékben uraló fiút ábrázoló korai kisplasztikája akkoriban született, amikor hazánk a modern táncmozgalom egyik fontos helyszíne volt, a jelentős modern táncosok rendszeresen felléptek Budapesten. Így Isadora Duncan már 1902-ben hatalmas sikert aratott klasszikus eszményeken alapuló, a testet szabadon engedő, fűző nélküli mezítlábas táncával. A nyúlánk, diagonális lendülettel lépő, ruganyos fiú csavart mozdulata részben ebben az élményben fogant. Másfelől, a korszak Matisse és Picasso bűvöletében élő avantgárd festészetében kedvelt téma volt a meztelen fiútest. A magyar Nyolcak művészcsoport tagjai is gyakran fordultak ehhez a témához a század első évtizedében.
Kövesházi Kalmár Elza későbbi pályáján is közel maradt a modern tánchoz, kosztümök és színpadképek tervezésével segítette a mozgásművészeti mozgalom előadásait. A testről szobrászként és színházi emberként megszerzett tudása később, a nehéz időkben is hasznosult – az 1930-as évek elején kitanulta az ortopéd cipészetet, a háború után ebből élt.

Oth Viktória