Lesznai Anna (1885–1966)

Virágtanulmány

é.n.
ceruza, színes ceruza, papír, 145 x 100 mm
j.n.
Ajándék Gergely Tibortól, a művész férjétől, 1978
Ltsz.: KM.78.26.

A költő, író, grafikus, iparművész Moscovitz Amália néven született, későbbi vezetéknevét egy, a családi birtokhoz közel eső falu, Leszna neve után vette fel. A körtvélyesi (ma Nižný Hrušov) kastélyban töltött gyermek- és ifjúkorának falusi élményvilága egész életét és művészi munkásságát meghatározta. Hímezni is itt, a környék parasztasszonyaitól tanult, mielőtt iparművészeti tanulmányokat kezdett Budapesten és Párizsban.
Korai versei unokatestvére, Hatvany Lajos közvetítésével a Nyugatban jelentek meg, de a Szép Szó, a Huszadik Század és a Munka is közölte írásait. Első kötetét Ady Endre méltatta, ő pedig néhány első kiadású Ady-kötet címlapját tervezte, többek között az 1914-ben megjelent Ki látott engem című kötetét. Ennek szőtt és varrott motívumait őrzi a híres Ady-párna. Az 1915-ben alakult Balázs Béla és Lukács György vezette Vasárnapi Kör meghatározó tagja volt és részt vett a Nyolcak művészcsoport 1911-es első kiállításán is. Második férje, Jászi Oszkár révén polgári radikális értelmiségi csoportokkal is kapcsolatba került.
Művészetében számos inspiráció és motívumkincs kapcsolódik össze a szlovák és magyar hímzésektől a családi perzsaszőnyegeken át a hindu és ázsiai mesékig. Lesznai panteisztikus, istent a természettel azonosító életfelfogásában ez a sokszínű ornamentika meseformába szerkesztett világkép. Társasági életük része volt a közös meseírás ugyanúgy, mint a századelő tartalom és forma összefüggéseit kutató gondolkodása. Hatottak gondolkodásmódjára a baráti körhöz tartozó művészettörténész, festő, kritikus Popper Leó ornamens elmélete, a művészetfilozófus, művészettörténész Fülep Lajos és a filozófus Lukács György írásai. Lesznai részt vett a Tanácsköztársaság művészetpedagógiai terveinek kidolgozásában, ezért emigrációba kényszerült. Bécsből csak 1930-ban tért vissza, de 1939-ben ismét kivándorolt és New Yorkba költözött. Az 1910-es évek virágornamentikáját a húszas években körtvélyesi életképek, keleti motívumok váltották fel.
Az itt kiállított vázlatok közül kettő azokhoz a hímzéstervekhez készülhetett, amelyekben Lesznai széleskörű gyűjtése nyomán újraalkotta a körtvélyesi-szlovák népi motívumokat, és amiket aztán környékbeli parasztasszonyok varrtak ki eladásra Pesten, Bécsben és Párizsban. Talán részei az életmű központi elemét alkotó, a körtvélyesi „tündérkertet” is szimbolizáló világfának. A harmadik, akvarellel kifestett vázlatról feltételezhető, hogy meseillusztrációhoz készült. Az 1910-es évek végétől jelennek meg Lesznai tervein az ornamensek részeként is stilizált állatalakok, ahogy az akvarellek egyikén is látható.
A három vázlat a művésznő hagyatékából került a Fővárosi Képtár gyűjteményébe 1978-ban.

Páldi Lívia