Nemes-Lampérth József (1891–1924)

Fák (Városligeti részlet)

1912
akvarell, papír, 400 x 280 mm
j.b.l.: 1912 V. 11 Lampérth J
Vétel a BÁV 21. képaukcióján, 1969
Ltsz.: KM.69.114.

Nemes Lampérth József művészi öntudatra ébredésének döntő állomása volt 1911 nyarán a nagybányai szabadiskolában való részvétele. Tájképeiben ekkor már Cezanne eszményeit követte. Ezt tükrözi a Városligetben és az Epreskertben készült 1912-es sorozata, amelyből képünk való. Ez az év volt művészi pályáján az egyik legtermékenyebb, legalábbis ebből az időből származik legtöbb fennmaradt munkája. Miközben az élénk, villódzó, szuggesztív színvilág még a nagybányai iskolát idézi, a kompozíció konstruktív tudatosságot sugároz. A magasra tolt látóhatár, a merész képkivágás összezsugorítja az előteret és megnöveli a középteret, ezáltal a fatörzsek óriásinak látszanak, együttesük absztrakt vonalhálózattá válik. A ritmikusan váltakozó színmezők már felöltötték azt a különleges karéj alakot, amely annyira jellemző érett műveire. Keresztirányú sraffozásuk zaklatott lendületet kölcsönöz a látványnak, amely viszont az expresszionizmussal rokonítható, az egyes látványrészletek síkszerű kivitelezése pedig már a kubizmus felé mutat. A szerény eszközhasználat – akvarell, színes tusok – betudható a művész gyakori anyagi gondjainak, de tudatos előkészülést is jelent a nagy lélegzetű olajfestményekhez. A mű, miközben önálló alkotásként is kiemelkedő, előrevetíti a tanulmánysorozat összefoglalását, a hasonló című olajfestményt, amely alacsonyabb látóhatárral ugyan, de éppoly következetes szerkesztéssel építi fel és értelmezi a ligeti részletet mint önálló látványt, akárcsak az itt látható akvarell.
Nemes-Lampérth művészetét az 1960-as években fedezték fel újra, s a mű BÁV-aukción történt megvásárlása is erre a korszakra esik.

Köblös Péter