Szobotka Imre (1890–1961)

Saint-brieuc-i táj VI.

1915
akvarell, papír, 182 x 135 mm
j.j.l.: Szobotka
Vétel Szobotka Imrénétől, 1975
Ltsz.: KM.75.21.

Szobotka Imre húszévesen utazott Párizsba barátjával, Bossányi Ervinnel. Eleinte a már néhány éve a francia fővárosban élő Csáky József szobrásznál laktak, akit még az Iparművészeti Iskolából ismertek, és aki bevezette őket a kubista körökbe. Szobotka 1911 és 1913 között a La Palette festőiskolában kubista mesterek, Jean Metzinger és Le Fauconnier mellett tanult, így egyike volt azoknak a magyar művészeknek, akik korán és közvetlenül, az 1910-es évek Párizsában találkoztak az akkor alig néhány éves mozgalom alkotóival és eredményeivel. Munkái 1913-ban és 1914-ben már a Salon des Indépendants tárlatán, a kubista szekcióban szerepeltek. 1914 nyarán Bossányival Bretagne-ba utaztak festeni, az I. világháború kitörésének híre Saint-Brieuc városkában érte őket. Míg Csáky József önként jelentkezett a francia hadseregbe, Szobotka egyáltalán nem tudott azonosulni a háború gondolatával, nem akart hazamenni, el akarta kerülni a bevonulást. Bossányival 1915 februárjában ellenséges ország állampolgáraként a saint-brieuc-i internáló táborba kerültek, ahonnan csak 1918-ban szabadult.
Kezdetben kijárhattak a táborból a szabadba festeni. Ebben az időszakban készülhetett ez a rendkívül finom akvarell, amelyet nem sokkal a művész halálát követően, özvegyétől vásárolt a múzeum. A táj látványának szerkesztettségét az elmosódó kontúrok, a formák meghosszabbításaként érzékelhető vetett árnyékok és vetülő fények, a harmonikus, élénk színek oldják. Szobotka stílusa meghaladta a tételes kubizmust, személyes hangú, oldott, lírai festésmódjával a mozgalom orfikus, Delaunay-féle ágához állt közel.
A vízfestményt 1975-ben a művész özvegyétől vásárolta meg a képzőművészeti gyűjtemény számára a múzeum.

Árvai Mária