Fémes Beck Vilmos (1885–1918)

Táncoló nő

1917
faragott fehérmárvány, 32 x 16 cm
Vétel a művésztől, 1917
j.n.
Ltsz.: KM.86.11.

Fémes Beck Vilmos kiemelkedő ötvösművészeti tevékenysége mellett a századfordulós szobrászat kisplasztikai műfajának egyik megújítója volt. A budapesti Iparművészeti Iskolán ötvösmesterséget tanult, ezt követően külföldi utazásai során gazdagította művészeti ismereteit. 1906-ban több hónapot töltött a darmstadti művésztelepen, ahol a századfordulós művészet egyik sokoldalú alkotója, a szecessziós összművészeti eszmény megvalósítója, Joseph Maria Olbrich volt a mestere. Münchenben pedig megismerkedett Adolf von Hildebrand klasszicizáló elméletével, amely a tiszta forma és a szerkezet, illetve a határozott kontúrok jelentőségét emelte ki. Hazatérése után szemlélete a Nyolcak útkereső művészeti törekvéseivel rokonítható. Fémes Beck több művének témája a tánc, valamint a mozdulatművészet: egy-egy mozdulatban a „lélekállapot” kifejezésének a lehetősége foglalkoztatta.
Az 1910-es évek közepén készült Táncoló nő című fehérmárvány reliefjének megmunkálását kettősség jellemzi. A márvány síkjából alig kiemelkedő formák lágy megformálásának, az árnyékok finom játékának ellentmond a figura vaskossága. Az archaizálást az egyiptomi művészetből ismert, legnagyobb felületek elvét követő kialakítás mutatja: a női alak izmos törzsét szemből, a lábait oldalnézetből, a fejét pedig profilból látjuk. A táncoló női aktot eltakaró lepel megformálása szecessziós vonásokat hordoz.

Oth Viktória