Vaszary János (1867–1939)

Fekvő hátakt

1910 körül
tus, papír, 300 x 435 mm
j.n.
Vétel Révész Istvántól, 1963
Ltsz.: KM.63.54.

Vaszary János azon művészek közé tartozott, akik egész életükben megőrizték kísérletező kedvüket és egyéni módon asszimilálták az európai művészeti áramlatok tanulságait művészetükbe. Ennek megfelelően művészete jól elkülöníthető korszakokra osztható fel, így a tárlaton bemutatott női akt ún. szintetikus korszakának (1910–1914) egy fontos darabja. Ő maga 1910 és 1911 folyamán Szintetikus vonalak címen számos férfi és női akttanulmányt készített, melyek sorozatot alkotnak. E rajzait is kiállította a Művészházban 1912-ben rendezett nagyszabású kiállításán. Stílusváltásán némiképp gúnyolódva az egyik kritikus így jellemzi: „...Vaszary, ki hirtelen kanyarodóval áttért a »Nyolcak« művészegyesülés stílusmezsgyéjére, hogy kilencedik legyen...”
Ezek a rajzok elsősorban mozgástanulmányok, eredeti címük utal a művészi szándékra. Összefoglaló, többségében egy vonallal megrajzolt, nagyvonalú alakítás a jellemző. A motívum egységben való felfogása foglalkoztatta, amelyet később pedagógusként is megkövetelt diákjaitól.
A Fekvő hátakt, azonban nem tanulmányként, hanem autonóm grafikaként értelmezhető. A japán és kínai művészetből kölcsönzött érzékeny vonalhasználattal, a művészi teremtőerő és szellem közvetlen megnyilvánulásaként teszi izgalmassá rajzát. Ugyanezt a beállítást mutató női hátaktja 1920 körüli művészetében egy egészen másfajta festői modorban kerül elő nagy méretű olajképén, de az már egy újabb korszak terméke lesz.

Kopócsy Anna